Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Aradi Gábor: Népszerű játékok és szenvedélyes játékosok Tolna megyében a

csinálni. Ez alatti ütésszámnál veszített. Ezzel szemben, azt is lehetett vállalni, hogy egy ütése sem lesz, azaz betlizik. Tartli. A forrásokban tartel néven is szerepelő, fogadási játék. A Révai lexikon szerint olyan kártyajáték, melyben nagy szerepe volt az ügyességnek és az emlékező tehetségnek. A játékosoknak meg kellett jegyezni a felfordított lapokat, majd miután azokat újra lefordították, ki kellett találni a kérdéses lap figuráját. A játékban kétjátékos vehetett részt. A szerencsejátékok egyik csoportját alkotják a sorsjátékok. Ezeknél számokat, különböző színű golyókat, kockákat stb. tettek általában valamilyen edénybe, amelyből vagy bekötött szemmel húztak, vagy az edény forgása közben kidobtak egy-egy számot, vagy golyót. Aki a kihúzott számra vagy kidobott golyóra tette a tétjét az nyert, a többiek, akik nem voltak szerencsések a játék rendezőjével szemben vesztettek. Nézzünk meg ebből a csoportból néhány játékfajtát. Passadieis (= passe-dixfdisj), melyben játékeszközként három kockát használtak. Csak az a játékos nyerhetett, aki a három kockával tíznél több pontot ért el. Lottó, lottéria, lutri. Olasz eredetű szó. Magyar jelentése: sorsjáték. A Révai lexikon szerint a játék Genovában alakult ki, illetve találták fel, ahol számsorsjátékot először 1620-ban rendeztek. Eredete a genovai nagy tanács tagpótló aktusához köthető. Ugyanis a kilépő öt tanácstag helyére 90 polgárt jelöltek. Valamennyi nevet egy urnában helyezték el, ahonnan kihúzták a szükséges öt nevet. A húzás alatt egy idő után szokássá vált a genovaiak között, hogy megpróbálták kitalálni azoknak a neveit, akiket majd kihúznak. A fellobbanó játékszenvedély hatására csakhamar 1-90-ig terjedő számokkal helyettesítették a neveket, melyek közül öt nyerőszámot húztak Quince (Quindici). A lottóhoz hasonló játék lehet. Ekkor a játékosok az öt számot tesznek. Ez csak valószínűsíthető. A Révai lexikon szerint a játék neve quinternó. Értelemszerűen lehet, megegyezés szerinti, egy, kettő, három vagy négy számot is megtenni. Ettől függően lehet a játék neve: ambó, ternó, quaterno. Tanulmányomat Vörös Antal történész elemző soraival zárom, aki ugyan ezt a véleményét a parasztsággal kapcsolatban tette, de bizonyos vonatkozásaiban témánkkal kapcsolatban is érvényesek megállapításai. Hiszen a feudális kort jellemző korlátozott társadalmi mobilitás más társadalmi csoportokban is kialakíthatott és kialakított olyan szokásokat, mentalitást, melyet nem az állandó takarékoskodás, a józan, felelősségteljes gondolkodás, hanem éppen ennek ellenkezője jellemzett. Ennek a mentalitásnak részét alkották a hajnalig tartó, időnként duhajkodásba hajló ivászatok, a korlátok nélküli szórakozás, az akár a ház, föld, több generáció munkája eredményeként felhalmozott vagyon körül is forgó kártyapartik. A reformkorban úgy tartották, hogy a gazdasági felemelkedésének csak egy gátja van, a szabadság és a tulajdon hiánya. Az 1850-es évek azonban hamarosan megmutatták, hogy a „szabadság és tulajdon" önmagukban még távolról sem elégségesek az örökölt termelési rendszer és a generációkon át beidegződött életforma gyors megváltoztatásához. Az 1850-es, 1860-as évek sajtója tele van a panaszokkal, hogy a volt jobbágyok ugyanúgy gazdálkodnak, mint a robot és dézsma idő-