Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Récsei Balázs: A mindenkor nevető „Vadásziusz

lesz rántva, vagy paprikásnak" megállapítás jut osztályrészül a kondér várományosának. Ha valamivel nagyobbacska a nyúl, de még mindig kicsi, akkor a vadász saját meglátása szerint „egy szép süldőt lőtt". A nyúl lehet bármilyen csúnyácska vagy középszerű, a vadász telitalálat esetén akkor is azt mondja, hogy „egy szép nyulat lőtt". Természetesen méretes zsákmány is gazdagítja Szent Hubertus lovagjainak tarisznyáját. Ekkor kijár a "pompás, óriási nyulat lőtt" dicséret, még akkor is, ha már csak hálni járt a lélek az öreg, rágós húsú káposztapusztítóba. Az ilyen „vadászkódex"-hez hasonló szakmai öniróniára - azt hiszem - nem csak a vadászoknak van szükségük. Az élet bármely területéről hasonló „kódex" állítható össze, és amelyik szakmának voltak, vannak Fürjesey Rókusai, azaz Homo Ludens-ei, az a szakma sokkal kritikusabban látja működési területe hiányosságait, és könnyebben küszöbölheti ki őket. A teljességre törekvés már magáért a törekvésért tiszteletre méltó. Felvéve a korabeli „kódexíró" kezdeményezését, azt ő soraival zárom e kis ismertetést. „A gyűjtemény nem teljes, mint semmi a sártekén. A ki tud ily mentséget, azt kérem közölni velem. "