Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Aradi Gábor: Népszerű játékok és szenvedélyes játékosok Tolna megyében a

évi XL. törvénycikk,

11 az 1897. évi 100368. sz. belügyminisztériumi rendelet.

12 Ezek összehasonlításából az tűnik ki, hogy a szerencsejátékokkal szemben alkalmazott korlátozások fokozatosan oldódtak. Ebben szerepet játszott az államnak azon felismerése, mely szerint bizonyos szerencsejátékokból előnyöket is húzhatnak a központi intézmények, hiszen az emberek játék- és nyeremény utáni vágyából többlet bevételhez juthat az államkassza. Ezt mutatta az 1879. évi XL. törvénycikk, mely szabad utat nyitott az állami lottóvagy a hatósági engedély mellett rendezett sorsjátékoknak.

13 Az említett jogi intézkedések közül a legnagyobb hasonlóság az 1791. évi törvény és az 1852. évi törvénykönyv szerencsejátékokra vonatkozó paragrafusai között voltak. Nemcsak a résztvevőket büntette mindkettő, hanem annak a személynek is kimondta büntethetőségét, aki a tiltott szerencsejátéknak helyet adott. Ebből következően nem lehetett felhasználni ilyen célra nyilvános helyet, vagy a közönségnek nyitva álló helyet. Továbbá nem volt szabad szerencsejáték vállalatot tartani, vagy olyan vállalkozót segíteni, aki ilyen tevékenységgel foglalkozik. Mindezeken felül, még az is büntethető volt, aki magánlakását használta erre a célra. Abból a célból, hogy a szigorú tiltásnak foganatja legyen, e két törvényi szabályozás figyelemre méltó módszert alkalmazott. „Egy részi azon törvényhatóság alapjának, mely előtt a pör eldöntetett, másik részben pedig a közalapnak, végre egy harmad részben a följelentőnek kell adni, azokra pedig, akik fizetni nem tudnak, börtön, vagy a személy állásához képest testi büntetés lesz alkalmazandó. "

14 Azonban a játékszenvedély minden tiltást legyőzött. Sokszor még a testi fenyítéssel járó büntetéstől való félelem sem lehetett akadály. (Testi fenyítést még a XIX. század közepén is engedtek a törvények.) Sok esetben ez a játék utáni vágy még a munkaviszonyból adódó kötelezettségek megsértését is kikényszeríttette egyeseknél. Ez történt Klement Frigyes szekszárdi szabólegénnyel is, akit mestere azzal bízott meg, hogy a kész ruhadarabot, egy atillát vigyen el a megrendelőnek és hozza el az érte járó fizetséget, a 6 pengő forintot. Ez rendben meg is történt, azonban a visszafelé vezető úton Klement összetalálkozott két barátjával, akikkel feltehetőleg a legénynek nagyon nyomhatta a zsebét a 6 forint - betért a Pesti kocsmába. Itt persze mindjárt elő került a kártya, minek következtében hamarosan oda lett az atilla ára.

15 (quindici), rauschen, ferbli, straschak sincere, schiffziehe, tekeasztalon folytatott kúpjáték, melynél a golyót futása rugóval vagy géppel kényszerítették, zwicken vagy labet, riemstechen és zappari, és ezenkívül nyilvános kocsmákban vagy kávéházakban a lottó, lottó-dauphin, lottószerü tartli, melyet Vogelspielnek is neveztek, s a tartli fogadási játék, mely judentartel vagy kleintartel nevet viselte. Magyarországot illető Országos Kormánylap 1854. V. évfolyam II. kötet 1 rész 615.p. 11 Magyar büntető törvénykönyv a kihágásokról VIII. fejezet (Szerencsejáték által elkövetett kihágások) 1879. évi törvénycikkek. (1879. évi törvények) Budapest, 1879. 329-330. p. 12 1897. október 22. A nem engedélyezhető szerencsejátékok megjelölése tárgyában Magyarországi Rendeletek Tára 1897. második kötet31. évfolyam. Budapest, 1897. 632-633. p. 13 1879. évi törvények 91. §. 330. p. 14 1790. évi dekrétum, Btk., 1852. 522. §. 15

TMÖL SZVKB C/46/1858