Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Rozs András: Vadak és halak von Traun gróf sellyei földesúr étkezőasztalán

Rozs András Vadak és halak von Traun gróf sellyei földesúr étkezőasztalán 1747-ben Városi polgár lévén, ha életem sora olykor egy falusi vendégségbe, néha egy 2-3 száz fős lakodalomba vezényelt, mindig nagy csodálattal adóztam a vidéki lakosság körében dívó étkezési és ivászati szokások változatosságának, a kulináris élvezetekhez fűződő gazdag helyi szokásoknak. Az ételek és italok tálalása, felszolgálása, a fogások előtt a vendéglátó gazda - a tiszteletes, a plébános, a tanító úr - tósztja, vagy lakodalomban a násznagy, vőfély hangulatos versbe szedett mondókája sajátos keretet, formát adott a lakodalmi ebédek, a vendégvacsorák eseményének. Az ízes magyar beszéd, a szíves kínálás a vendég megbecsülését és az ünneplő közönség önbecsülését jelentette, az italok és étkek tálalása, az asztalok terítése, az ebéd, vacsora szertartásrendje a helyi társadalom kultúrájának megnyilvánulása volt. A magyarországi falvak társadalmának 20. századi étkezési, italozási szokásai, kultúrája történeti meghatározottságú, csakúgy, mint a népi kultúra egyéb megnyilatkozásai (népköltészet, népzene, népművészet). A 19-20. században az értelmiség által felfedezett népkultúra évszázadok terméke. Alapja, mintája, forrása a 16-18. századi nemesi udvarházak világa, mely maga is a fejedelmi, főúri paloták, várak, kastélyok kultúrájának, hagyományainak kis- és középnemesi hasonmása volt. Az erdélyi fejedelmi-főúri udvarok 17-18. századi szokásait, köztük a kulináris élvezetekhez fűződő kulturális hagyományokat, értékeket igen érzékletesen írják le e korszak klasszikus magyar történeti forrásai, mindenekelőtt Apor Péter nevezetes müve, a Metamorphosis Transylvaniae. A korabeli híres, irodalmi, kulturális értékké vált szakácskönyvek alapján lehetnek még elképzeléseink a magyar főúri-nemesi konyhák rejtelmeiről és az étkező szobákban, termekben megrendezett lakomák eseményeiről. De vajon Magyarország más tájain is hasonló szokások divatoztak a birtokos nemesség körében a főétkezések terén? Milyen fogások kerülhettek például egy Baranya megyei birtok urának asztalára? Ezekre a kérdésekre a fennmaradt levéltári források és a korabeli nyomtatvány-irodalom szűkössége miatt igen nehéz válaszolnunk. Baranya megyei földesúr udvarházában alkalmazott szakácsmester szakácskönyvéről a 16-18. századokból nincs tudomásunk. Akkor más úton kell járnunk a források vizsgálatában, hogy elérjük célunkat, egy 18. századi nagybirtokos földesúr étkező asztalának megismerését.