Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Hudi József: Francsics Károly veszprémi borbélylegény szenvedélyei

A naplóírás Szabadidős tevékenysége a későbbiekben újabbal egészült ki. 1846 unalmas téli napjain naplót kezdett írni, s elhatározta, hogy eddigi életét is megörökíti.

38 „Amint a borbélyból kertész lett, úgy idő múltával még író is vált belőlem." - jegyezte fel nem kis büszkeséggel.

39 „Még most is, midőn e sorokat írom - olvashatjuk 1847-ben - jóízűen mosolygom, hogy hogyan jöhettem én azon gondolatra, hogy tanulatlan, értetlen író létemre hogyan tudtam íráshoz fogni, s naplót kezdeni és folytatni, pedig csakhogy elkezdtem, hanem folytattam is."

40 1847 nyarán - 43 évesen - kezdett hozzá az eltelt 20 év megírásához, s ezzel párhuzamosan naplóját is vezette. Az írás, a szellemi függetlenség gyógyír volt a „folytonos szolgaságra", melynek csak 1853-ban szakadt vége, de helyébe csak újabb gondok jöttek, melyek fokozták Francsics amúgy is aggodalmaskodó természetét. Az örökké önmagát kereső, s talán soha meg nem találó Francsicsnak élete végéig az írás maradt a legfontosabb teendője, s támasza. Titokban írt, sohasem hihette, hogy életében egy sora is meg fog jelenni. Valószínűleg abban a hitben halt meg, hogy müvei sohasem kerülnek ki a családi-rokoni körből. Mérleg A mikrokörnyezet a szocializáció során legalább két mintát kínált az ifjú iparos számára: a puritán polgárit és a túlreprezentálásra hajlamos nemesi életvitelt. Francsics Károly egyikkel sem tudott teljesen azonosulni, ahogy nem tudta elfogadni a kialakuló magyarországi kapitalizmus normáit sem. A vágyott önálló egzisztenciát - már túl élete delén - elérte, de a gyorsan változó társadalmi-politikai viszonyok közepette megtartani nem tudta. Francsics Károlyt, az autodidakta írót, nemes szenvedélyei mentették meg attól, hogy alkoholistaként, fiatalon haljon meg, s tették lehetővé, hogy hosszú és termékeny életet éljen. Termékenyt művészi értelemben, hiszen alig akad kispolgári írónk, aki rajta kívül ilyen monumentális művet hagyott volna ránk magáról és a maga világáról. Francsics: i. m. (1973), 263. Francsics emlékiratai, II. kötet (1827-1849), 173. Francsics emlékiratai, II. kötet (1827-1849), 173.