Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)
Katona Csaba: A szórakozás legális és illegális formái Balatonfüreden...
A fürdőzés szokása mindenesetre elterjedt s ezzel párhuzamosan kialakulóban volt a sajátos fürdőhelyi életvitel, kultúra, fürdőhelyi irodalom és zene: ezeknek részletekbe menő taglalása már szétfeszítené e dolgozat kereteit. A fürdőknek a XVIII. század utolsó évtizedeiben a fentiek miatt meginduló fejlesztésére, ami egyaránt igényelt korszerűsítést és bővítést, erősen rányomta bélyegét a klasszicizmus. Az ókor iránti rajongás eszméje antikizáló hagyományt teremtett a fürdők esetében is, amelyek főleg a kútházak antik elemeket előtérbe helyező formái révén nyúltak vissza a görög és római mitológiai gyökerekhez. Ezt a lassan jellegzetessé váló fürdői arculatot erősítették a divatos elnevezések is, aminek legismertebb magyarországi példájaként Herkulesfürdő, a korábbi Mehádia említhető. Átkeresztelésére a konkrét alkalmat Ferenc császár ottléte adta ugyan, de az új név ötletét az ott megtalált római Herkules-szobortól kölcsönözték. A romantika korában az azzal karöltve erősödő nacionalizmus, a nemzeti érzés egyik legfontosabb eleme és egyben célja a saját múlt megismerése, a saját nemzeti mitológia felkutatása, megteremtése volt. Magyarországon ezt igen erőteljesen fokozta a II. Józseffel s így a Habsburg-Lotharingiai-házzal való szembenállás, majd ennek hagyománya is. Népszerűvé váltak az egyes fürdők eredetét taglaló „eredetmondák" is. Az új eszmeáramlatok alól a fürdők sem vonhatták ki magukat, így ebben a korszakban s majd a későbbiekben is, az antikizáló eszme visszaszorult s a szép természeti környezet mellett mind jobban fontos vonzerővé vált az esetlegesen a fürdők közelében található történelmi emlék, főleg várrom. Ezek felkeresése idővel a fürdői program szerves részévé vált, idővel ehhez társult az, hogy az érett monarchia idején már ipari létesítményeket is felkeresett a fürdőközönség mint érdekes látnivalókat, így például a felvidéki Stubnya látogatói a közeli Körmöcbánya pénzverdéit. Mindezek a tényezők fontos szerepet játszottak abban, hogy a divatos fürdők fejlődése a XIX. század derekára egy olyan stádiumba jutottak, amelyben a polgári jellegű intézmény mind több jellegzetességét lehetett felfedezni. A fürdőzés immár divat lett, egy bizonyos életvitelhez, annak szerves részeként, már ez is hozzá tartozott. Ekkorra a lassan szertartásszerüvé vált fürdőhelyi időtöltésnek már megvoltak a kialakult formái és keretei. Alapvető létesítmény volt minden fürdőhelyen a fürdőépület medencékkel, kádakkal ellátott termekkel, lehetőleg szállást is biztosító szobákkal, a közös időtöltést szolgáló szalonnal, források felett vagy természetes vizek partján, ez utóbbi esetben szabadtéri hideg fürdőkkel (a tavakba messze benyúló mólók végén álló faépületeket nevezték fürdőházaknak). Mivel a fürdőket általában hosszabb időre keresték fel a vendégek, ugyanilyen fontos volt a megfelelő szálláslehetőség is. Legelőnyösebb volt mindjárt a fürdőépületben szobát bérelni, de ott értelemszerűen csak a fürdőzők egy részének jutott szállás. Általában ezek voltak a legelegánsabb, s ebből következően legdrágább szobák. A szélesedő igényt kielégítendő épültek a fürdőépülettől különállóan is fürdőhelyi szállodák, majd idővel fokozatosan előtérbe kerültek a helyi ház-, később villatulajdonosoknál való szálláskeresés lehetőségei is. A fürdői propaganda — több-kevesebb joggal — általában óvta ettől a vendégeket, de e mögött inkább a fürdőtulajdonosok
