Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Hardi Tamás Nárai Márta: Buli az élet? A főiskolai hallgatók fogyasztási szokásai

Megvizsgáltuk, hogy mely megyék, s mely településkategóriák azok, melyekhez a leginkább, ill. a legkevésbé hűségesek a hallgatók, tehát hova szándékoznak visszatérni, s hova nem diplomájuk birtokában. Leginkább a budapestiek, a Győr-Moson-Sopron megyeiek és a baranyaiak kívánnak leginkább a saját településükön, ill. megyéjükben letelepedni. Az összes többi megyénél nagyobb azok száma, akik más megyében kívánnak letelepedni, mint ahonnan jöttek. Árnyaltabb képet mutat a lakóhelyek nagysága szerinti differenciálás. Itt megmutatkozik, hogy a legkisebb települések (1000 lakos alatt) azok, melyek a legkevésbé vonzzák vissza a végzetteket. A leginkább vonzóak a közepes (50 000100 000 lakos) (33%) és a 100 000 lakosnál nagyobb városok és Budapest (60% felett). Az ezekből érkező hallgatók kívánnak leginkább visszatérni eredeti településükre. A kistelepüléseken élők településüket ugyan nagy arányban kívánják elhagyni, de körükből kerül ki a legtöbb, saját megyéjében letelepedni kívánó, tehát falujukból feltehetően valamelyik közeli központi településre kívánnak visszatérni. Érdekes kisvárosaink helyzete (10 000 és 50 000 lakos között). Ez az a kategória, melyből a megkérdezett hallgatók a legkevésbé hűségesek, nem preferálják sem saját településüket, sem saját megyéjüket, hanem az ország más területén kívánnak letelepedni. Ha ez a tendencia valós és általánosítható, úgy ez az a településkategória, melyről legerősebben megvalósul az „agyelszívás". Konklúzió Tanulmányunkban azt kívántuk bemutatni, hogy egy felsőoktatási intézmény, ill. az ott tanuló hallgatók milyen közvetlen hatásokat gyakorolnak egy város gazdaságára. Ehhez példát a győri Széchenyi István Főiskola hallgatóinak körében elvégzett felmérés szolgáltatott. Eredményeinkből látható, hogy a város gazdaságára, a kereskedelemre, a lakásszektorra, így a lakossági, vállalkozói és önkormányzati bevételekre számszerűsíthető hatást gyakorol a nagy létszámú hallgatóság. A minta alapján elmondhatjuk, hogy a hallgatók fogyasztási szerkezete nem sokban különbözik egy átlagos háztartás fogyasztásától, de mindenképpen más típusú, mert térben és szezonálisan, s a fogyasztási javak tekintetében eltér az átlagtól, s a hagyományos háztartási gazdálkodáshoz képest nagyobb a szabadon elkölthető jövedelemhányad. A pillanatnyi jövedelmi előnyökön túl fontos megállapítás, hogy a jelentős felsőoktatási intézmény(ek) nagymértékben hozzájárul(nak) a nekik helyet adó város image-éhez, a képzettebb munkaerő ígéretével a tőkevonzó és -megtartóképességéhez. Mindezeket összevetve bizonyítható, hogy a felsőoktatás fejlesztése közvetlen és közvetett haszonnal jár egy város gazdaságára nézve, a diák és az intézmény mint fogyasztó a város gazdasági lehetőségeit és jó hírét növeli.