Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete

a véredényeket, az agy és a légzőszervek működését. A teában található cserzőanyagok biológiai aktivitásuk miatt hasznosak. A teának, kivált a zöldnek, baktériumölő hatása van, s nem jelentéktelen a vitaminok szerepe sem. Évszázados tapasztalat bizonyítja, hogy kitűnő háziszer a meghűléses betegségek esetében. Teaestélyek Európa előkelő szalonjaiban A 18. század a gazdasági-társadalmi fejlődés, a polgári átalakulás kibontakozásának, új eszmék születésének kora. Meglazultak a feudális életmód kötelékei. Az emberek a bensőséges környezet, az otthon felé fordultak. Az óriási termek helyett a kisebb szalonokat részesítették előnyben. Eltűntek a nehéz bútorok. A kényelem, a könnyed elegancia került előtérbe. A társasági élet központjában az otthonteremtő nő állott. Új szerepköréhez tartozott a különböző rangú és világnézetű vendégek összetartása és szórakoztatása. Párizs irodalmi szalonjai a szellemi élet demokratikus központjai voltak. írók és költők olvasták fel új müveiket, terjedtek a felvilágosodás eszméi. A kávé, tea és csokoládé élvezete új színt hozott az akkor formálódó társasági életbe. Korábban a vendégeskedés nagy lakomákat jelentett, kísérője a bor volt. Ezidőtájt kezdték megkülönböztetni az ínyencséget a falánkságtól. Az összejövetelek célja a szórakozás lett. A tea újdonsága vonzerőt kölcsönzött az angol ötórai tea mintájára tartott estély éknek. A szalont kis asztalkákkal (némelyiken kártya és dominó is volt) rendezték be. Egy nagyobbon süteménnyel, gyümölccsel rakott tálak és könyvek (bonbonok könyvformájú dobozokban), a kandallón színes likőrök sorakoztak. Az állványos ezüst teafőző, az akkor még luxuscikknek számító porcelán teáskanna, cukortartó és a csészék a fő helyen, egy mahagóni asztalkán álltak. A ház úrnője maga készítette el a teát. Erre az alkalomra angol divat szerint öltözött. Egyszerű ruhája elé kötényt kötött, s fején kalappal fogadta vendégeit. A teázás szerepét Brillat Savarin, a gasztronómiai elmélkedések szerzője szavai fejezik ki a legpontosabban. „Semmi sem teszi olyan kellemessé a társalgást, mint valami olyan foglalkozás, amely a figyelmet nem vonja el a beszélgetésről." A teázás a művelt emberek csendes szórakozása volt. Johann Wolfgang von Goethe is kedvelte a társaságot a teázó asztal körül. A Mendelssohn házban az esti hangversenyen teát szolgáltak fel. Nagy tisztelője volt a német filozófus, Theodor Lessing is. Tőle jegyezték fel: „Azt, hogy holnap élek-e, természetesen nem tudom, de azt, hogy ha holnap élek, teát fogok inni, azt biztosan tudom." A porcelán teásedények diadala Európában a tea megjelenésekor előkelő házaknál az egzotikus italt illett kínai porcelán csészékből inni. Számuk azonban korlátozott volt. Még a 18. században is, amikor már kereskedelmi úton jutott Európába, drága, fejedelmi ajándéknak számított. Legszebb darabjai királyi, főúri paloták féltett kincsei voltak.