Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

szempontok miatt is mérlegelni kellett. Az ő felelősségre vonásuk lehetett ugyanis kollektív vagy egyéni, amely leginkább a tulajdonviszonyoktól függött. Ha ugyanis a hatalmaskodást nem magántulajdonban lévő egyházi birtokról kiindulva követték el, akkor az egész egyházi testületet .(pl. káptalant, konventet) egyetemlegesen kellett vádlottnak nyilvánítani, míg ha a bűncselekmény magántulajdonú birtokról történt, avagy a testületnek csak néhány tagja mint önálló személy követte azt el, akkor a birtok tulajdonosát, illetve az elkövetőket egyénenként kellett felelősségre vonni.

33 A nagyobb hatalmaskodásért kiszabott jószágvesztés csak az ítéletet kimondó bíró országrészére vonatkozott, ebből a szempontból különbséget tettek a magyarországi, az erdélyi, illetve a dalmát-horvát területek között.

34 A nagyobb hatalmaskodást elkövető személyeket le lehetett tartóztatni, őket a bíró 3 napig tartotta fogva, majd ha ez idő alatt sem tudtak kiegyezni ellenfelükkel, akkor az végrehajthatta rajtuk az ítéletet. Az elítélt rokonait nem vonhatták felelősségre, ők vagyoni jussukat megtarthatták, elítélt családtagjuk zálogba került birtokát pedig magukhoz válthatták.

35 A kisebb hatalmaskodásokért csak vagyoni büntetés járt, amely általában a jóvátételből - tudniillik az okozott károk és a perköltség megtérítése -, valamint a bírságból tevődött össze. Ez utóbbi összegét szabályozta II. Ulászló 1492-ben hozott törvénye, amely kimondta, hogy a kisebb hatalmaskodások bírsága 100 forintot kitevő 25 nehéz gira, amelynek egyik fele az eljáró bírót, másik fele pedig a felperest illette.

36 A kisebb hatalmaskodás bűnében elítélt nemest nem lehetett letartóztatni,

37 kivéve, ha a jóvátételt és a kiszabott bírságot nem tudta kifizetni. Ebben az esetben a bíró 15 napig fogságban tarthatta az illetőt, hogy az idő alatt kiegyezhessen a felperessel. Ha ez nem történt meg, akkor átadta őt a per nyertesének, aki a károk megtérítéséig fogságban tarthatta, sőt szolgájaként dolgoztathatta az elítéltet, de személyében nem bánthatta őt.

38 Az ítéletek végrehajtásához a király segítségét is kérni lehetett.

39 A kisebb hatalmaskodások esetén gyakran szabtak ki halmazati büntetést is. Ha a hatalmaskodás birtokba iktatás, visszaiktatás, vagy birtokbecslés megakadályozása volt, akkor az elkövető a birtokok becsüjében is elmarasztaltatott,

40 ha pedig az egyik peres fél tanúvallatást vagy szemrevételezést akadályozott meg, akkor a kisebb hatalmaskodás bűne mellett perét is elvesztette.

41 ,j HK II. 46. és 49. tc. 34 HK II. 65. tc. 1-4. § 35

II. Ulászló 1492. 74. tc. (CJH 529-531.) és HK II. 55. tc. 36 II. Ulászló 1492. 55. tc. (CJH 517.), továbbá ugyanezt az összeget, illetve annak a bíró é a felperes közötti szétosztását említi: HK II. 67. tc. 3. § és III. 26. tc. 6. § 37 HK II. 67. tc. 4. § 38 HKII. 68. tc. 39

II. Ulászló 1514. 51. tc. 3. § (CJH 729.) és 52. tc. 4. § (CJH 731.) 40 Mátyás 1486. 16. tc. 1. § (CJH 421.) és II. Ulászló 1492. 57. tc. 1. § (CJH 517-519.) 41 II. Ulászló 1492. 57. tc. 1. § (CJH 517-519.)