Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KISS ANNA: „REPÜL A NEHÉZ KŐ: KI TUDJA, HOL ÁLL MEG" ? (Bünös-e Toldi Miklós?)

E rövid történelmi áttekintés után láthatjuk tehát, hogy sem Nagy Lajos, sem Arany János korában nem volt egységes jogrendszer. A Toldi Miklós által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos kérdéseket tehát célszerű a ma hatályban lévő szabályok alapján megválaszolnunk. A hatályos büntető törvénykönyv az emberölést a személy elleni, azon belül is az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények között szabályozza. A köztudatban különbséget szoktak tenni gyilkosság és emberölés között. A törvény a gyilkosság fogalmát nem ismeri. Minden olyan emberi magatartást, legyen az tevés vagy mulasztás, amely más életének kioltására irányul, emberölésnek minősíti. Természetesen ezen belül többféle tényállást különböztet meg: a szándékos emberölés alapesetét és különböző minősített eseteit, úgymint az előre kitervelten, a nyereségvágyból, a különös kegyetlenséggel, ...stb. elkövetett emberölést, de büntetni rendeli az emberölés előkészületét és gondatlan alakzatát is, valamint az emberölés privilegizált esetét, az erős felindulásban való elkövetést. Toldi Miklós esetében a fenti elkövetési alakzatok közül kizárhatjuk az emberölés minősített eseteit, illetve a bűncselekmény előkészületét. A lehetséges alternatívák az emberölés alapesete, a gondatlan emberölés, valamint az erős felindulásban elkövetett emberölés. Az emberölés bűntettének passzív alanya az élő ember. Ebből egyenesen következik, hogy a már korábban, más okból kifolyólag meghalt ember ellen emberölést elkövetni nem lehet. Amennyiben Toldi György katonája még a malomkő elhajítása előtt „gutaütés"-t kapott volna, úgy ebben az esetben Toldi Miklóst nem terhelné a felelősség. Természetesen a műből egyértelműen kiderül, hogy a katona a malomkőnek esett áldozatául, hiszen „Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla, Egy nemes vitéznek lön szörnyű halála: Mint olajütőben szétmállott a teste, És az összetört hús vérolajt erszte. Vérit a poros föld nagy-mohón felnyalta, Két szemét halálos hályog eltakarta ". A halálos eredmény tekintetében tehát hősünket felelősség terheli. Mivel az emberölés „eredmény-bűncselekmény", ezért a büntetőjogi felelősség tárgyi alapja az elkövetési magatartás (a malomkő elhajítása) és az eredmény (a vitéz halála) között fennálló ok-okozati kapcsolat megléte. A szándékos emberölés megvalósulhat egyenes vagy eshetőleges szándékkal. Egyenes szándékkal (dolus directus) akkor követte volna el Toldi a bűncselekményt, ha magatartásának következményét előre látja és a sértett halálát kívánja. Az irodalmi alkotás ismereteinek birtokában az olvasó gondolataiban meg sem fordul, hogy Arany hőse céltudatosan cselekedett, és kifejezetten kívánta az áldozat halálát. Tehát az egyenes szándékot mindenképpen el kell vetnünk. De mi a helyzet az eshetőleges szándékkal? Az eshetőleges szándék (dolus eventualis) esetében az