Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN

tetőzésével az ún. egyetemi reformtervek kezdeményezése is. Valójában persze a pesti forradalom jóval korábbi megtorpanásából fakadt, hogy a radikális értelmiségiek utóvédharcaként aposztrofálható mozgalom sorsa (már) meg volt pecsételve, így történhetett csak, hogy az óvatosabbak most meghátráltak és „ visszavezették a gyűlést az ész korlátai közé ". Vasvári persze jogos keserűséggel írta erről a történelmi szituációról, hogy az egyetemi lelkes ifjúságnak „önáldozattal kellett minden szerepéről lemondania ". Újonnan választott népes delegáció ment ugyanis a miniszterhez (vezérszónoka Korányi Frigyes), amely, miután maga is megtagadta a nyilvános demonstrációk szükségességét, megértő fogadtatásra talált. A május 9-én is permanenciában levő közgyűlés lendülete ezzel megtört, de még annyi ereje mindig volt a mozgalomnak, hogy a „zsidó polgártársaink"-at ért igazságtalanságok ellen tiltakozó bizottmányt választott és azt egyenesen Batthyány miniszterelnökhöz küldte. Ezzel egyszeriben nem hunyt ki természetesen az egyetemi petíciós mozgalom, de a mögötte álló felkészült elmék is jól tudták, hogy az önálló politikai cselekvéshez most már nem lesz erő. Ettől függetlenül, hazánkban a márciusi törvények egyikébe foglalt tanszabadság ügyében még igen értékes (és tanulságos) társadalmi tapasztalatokat hagyott maga után a félúton rövidesen elakadt polgári átalakulás.