Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN
A polgári érdekeket szolgáló reáloktatás, a korszerű szakoktatás, a tudományok magyarnyelvűsége, valamint a társasági élet és a tanulói esküdtszék meghonosítása, a sajtószabadság, a tisztviselők választásának behozása és sok más kérdés került ezúton szinte nemzeti méretű petraktálásra. Az idézett győri főtanodai petíciók például már a népképviseleti rendszer behozatalával és az alkotmányos jogok gyakorlásával is összefüggésbe hozták a tudomány felszabadításának az ügyét. Talán az sem véletlen, hogy ezekben a dokumentumokban fogalmazódott meg legkorábban az állampolgári nevelés ügye többek közt azért is, hogy az ország népei között „a rosszakarók" által támasztott ellentétek csituljanak. A diáktársasági mozgalom szerepe Az életerős diák társasági mozgalom elemi erejére utal egyébként, hogy a hazától oly messze idegenbe szakadt berlini magyar fiatalok is társaságot szerveztek, és az önművelésben szerzett tapasztalataikat szűkebb pátriájuk felé szakadatlanul továbbították. Mindez már a reformkor évtizedeiben nem pusztán irodalmi (felolvasó) diákmozgalom volt, miután a felidézett politikai jellegű programtöredékek egyre gyakrabban fogalmazták meg a fennálló állapotok tarthatatlanságát. így a debreceni protestáns szellemi központban működő diáktársaságok eszmei fejlődése a reformkor évtizedeiben kifejezetten magára vonta a figyelmet. Pápán és Sopronban hasonló fellépésekre került sor a tudomány felszabadításának a jogi biztosítékait keresve. „ Vázlatok az anyagi és szellemi haladás köréből" (Debrecen), „Mi nagy befolyása vagyon a szabad tudományoknak az életre" (Sopron) és hasonló címszavak mögött lépett színre ez az eszmei előrelépés. Sok ismert és még több ismeretlen, a korabeli közép- és főtanodák falai közé szorult vidéki értelmiségi nevelő állhatott e gondolatok bölcsőjénél. Témánkat tekintve különösen jelentős, hogy a társaságok feltárt programtöredékei a nevelési rendszer hibáit, jövőjét, és az elérendő változások módozatait is gazdagon felszínre hozták. Innen és nem pusztán a pesti egyetemi lelkes ifjúság felhívásából fakadt, hogy a márciusi napokban a nemzeti kultúra provincializmusba taszított kisebbnagyobb központjaiban egyaránt akadtak gondolkodók, akik a nemzeti nevelés átalakításának az ügyét szakértelemmel formálták. Ez egyik fontos bizonyítéka egyben annak is, hogy a tudomány felszabadítására a nemzet fel volt készülve, jobban tán, mint sok más társadalmi gazdasági téren végrehajtandó változásra. Mindez persze általános jellemzője a megkésett polgári átalakulásnak, melyben az öntudatra ébredő nemzeti értelmiségnek különleges történelmi szerep jutott anélkül, hogy a forradalmi tömegmozgalmak élére állva eszméit valóra válthatta volna. Hazánkban az adott különleges jelentőséget a nemzeti értelmiség tudományfelszabadító törekvésének, hogy az ide vezető utak végül is elvezettek a nemzeti értelmiség egy részének forradalmasodásához, sőt egy rövid időre feltűnt a (pesti és helyenként a vidéki) tömegmozgalmak, továbbá a forradalmi értelmiség érlelődő szövetsége is. A petíciós mozgalom első hullámát egészében jellemzi ez a törté-
