Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN

nátok most azt a nevelést, amikor azt sem tudjuk, lesz-e kit nevelni, vagy sem " (Petőfi), hangzott a radikalizálódó közvélemény. Sőt, a pesti radikálisok már a pozsonyi diéta „érdemtelenségét" hirdetve a „nullitást" követelték, mert a rendi alapon megválasztott országgyűlésnek semmi joga sincs az új világ törvényeinek megalkotására (KAROLYI A.). Ezért került szóba a törvényhozó nemzeti konvent összehívásának a gondolata, amely a rendi országgyűlést egyszeriben feleslegessé tette volna. Ismeretes egyébként, hogy a márciusi törvények sorából ama nyolc törvény közé került az egyetemi reform, amelyek minden ellenkezés nélkül magkapták az udvari államszervek jóváhagyását. Pedig elvitathatatlan, hogy az 1848. évi 19. tc. a pesti forradalom és a radikalizálódó nemzeti értelmiség konkrét követeléseinek (kívánatainak) a hatása alatt keletkezett, és habár a radikálisok vezérszónokai már vitatták az utolsó rendi országgyűlés ezirányú legiszlációjának létjogosultságát, a törvény gyakorlati alkalmazásának a lehetőségei is feltűntek 1848 tavaszán. Témánk kapcsán tehát nem lehet kitérni azoknak a konkrét történelmi körülményeknek az elemzése elől sem, amelyek az 1848. évi 19. tc.-ben implicite benne rejlő lehetőségek megvalósulásának a főbb jelzőkövei lehettek a megkésett polgári átalakulás sajátos történelmi miliőjében. Ilyen értelemben irányítjuk a figyelmet a petíciós mozgalom három egymást követő hullámára, amely mögött ismét a radikalizálódó nemzeti értelmiség ösztönös tudományt felszabadító törekvése húzódott meg. Többek között, valójában az ilyen és hasonló forradalmi változások kikényszerítésében „érlelődött" a nemzeti értelmiség és a pesti nép szövetsége. Számos egybehangzó írott történelmi emlék maradt ránk viszont, amely azt bizonyítja, hogy a pesti egyetemi lelkes ifjúság a nevezetes márciusi napokban nem egyedül a későbbi fővárosra koncentráltan hajtotta végre a tudomány felszabadítását célzó küzdelmét. A sajtószabadság harmadik napján „innen (a pesti egyetemi ifjúságtól) indult ki és innen sugárzott szét a vidéki fő- és középtanodai ifjúságra" a forradalmi átalakulással azonosuló petíciós mozgalom. Komis is felismerte azonban már, hogy a vidéki mozgalmak gyakran „lázadóbb" hangvételre szereltek és a háttérben méltatlanul elfelejtett (kiművelt, européer) elemek által szervezettek voltak, hogy miközben a „naivprojectumok (tervezetek) gyártásában az egyetem vezet", a közép- és főtanodai lelkes ifjúság szerte az országban egy modern, polgári tartalommal telített tanszabadsági rendszer lelkes hívévé szegődött (BIRINYI A.). Varga János újabb kutatásai nyomán tudjuk hogy a petíciós mozgalom első hulláma nem ösztönös megmozdulása volt a pesti egyetemi lelkes ifjúságnak. A pesti értelmiségiek egy csoportja ugyanis előbb a Jelenkor szerkesztőségében, majd pedig a Tillinger kávéházban rendszeres összejöveteleket tartott. Különálló társulat szervezése nélkül is viszonylag rövid idő alatt közvéleményt formáló ereje lett ennek a fórumnak, főként azután, hogy az egyfajta összekötő tényezővé lett az egyetemi mozgalom, a városi kispolgárság és az Ellenzéki Kör között (VARGA J.). Az utolsó rendi országgyűlés tehetetlensége felett töprengve itt merült fel a gondolat még március első napjaiban, hogy Kossuthot és eszmetársait támogatva országos petíciós mozgalmat kellene szervezni. Irányi Dániel tárgyalt erről Po-