Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HALABUK JÓZSEF: EGY ÚRBÉRI PERBELI BÜNTETŐ ÜGY (Albertfalva, 1820-1830-as évek)
épülettervek. Az ismertetendő büntetőper ezek egyikének sorsa alakulásával függ össze. Az úrbéri perbeli események - e vonatkozásban - a szokásoknak és a várakozásoknak megfelelően alakultak. A pestvármegyei úgynevezett kisgyűlés 1827. április 27-én döntést hozott, miszerint a "Helység rajzolatát a Perhez foglalta a megye". A korábbi megegyező tartalmú döntését ez alkalommal még egy fontos megjegyzéssel kiegészítve: Az érintett rajzot a községben időközben ellopták. Szigorú követelést fogalmaztak meg: „ha a Rajzolatot megintésekre visszaadni elmulasztaná (a tettes, vagy a tettesek - H. J.) úgy döntöttek, vasra verettetni, és a Vármegye fogházába bé kisértetni rendeltetnek." A történteket a megyei fenyítő büntető törvényszék június 24-én tartott ülésén jelentette Miskey Imre alszolgabíró: „Foret nevü, Albertfalvai lakos után (: ki kőműves Mester és máshol dolgozott a nyáron) küldvén a Bíró, a Rajzolatot néki tüstént által adta". (Közbevetőleg megemlítendő, hogy Foret János morva származású kőmüveslegényt (+1862. július 6.) első telepesként említi - 1817-ből -, az 1826-ban készült névsor. (Albertfalván a kezdeti időkben - az asztalosok mellett -, a telepítés okán, feltűnően sok kőműves és ács foglalkozású polgár élt. A sokat emlegetett helyi térképet, "mellyet a Bíró bé akarván hozzám (azaz Miskey alszolgabíróhoz - H. J.) küldeni, Amon Jeremiás szintén Albertfalvai lakos felesége a Bírótul azon szín alatt, hogy ő fogja hozzám hozni, magához vette, mellyet midőn a Bíró néki által adott volna, mingyárt azt nyilatkoztatta ki, hogy majd meglátja ki lesz az, a ki kezébül többet ki veszi." Az események folyamatát ismételten meg kell szakítanunk. Albertfalva polgárai - szinte kizárólag - iparosok (tehát nem földművelők, kereskedők, szolgáltatásokat végzők, hivatalnokok, vagy értelmiségiek) voltak. Az életútjuk mellett az életmódjuk is ennek megfelelő normák szerinti volt. Vonatkozik ez családtagjaikra is. Több példája ismeretes az ilyen jellegű magatartásának a mesterek feleségei vonatkozásában is, amit nem is egy esetben rosszallóan, de legalább is értetlenkedve, idegenkedéssel fogadott a környező települések földműves lakossága. (Ámon János feleségének ilyen „harcias" fellépése feltehetőleg nem volt meglepő magatartásfonna a korabeli Albertfalván, csak az a körülmény tette különlegessé azt, hogy az adott esetben, a másik, az általa hátrányosan érintett fél nem volt más, mint maga Pest vánnegye hatósága és ennek következtében - közönsége. (Az életből vett számtalan példa alapján állítható, hogy a közösség élete megélése minőségének és tényleges formáinak kialakításában a leányok, az asszonyok tényleges s tevőleges társai voltak férjeiknek, apjuknak, fiaiknak, fiútestvéreiknek. A történet elbeszélésének fonalát ott hagytuk el, hogy a nevezett helybeli, de az adott esemény megtörténtekor távollévő, mester felesége vonakodott a bírónak visszaszolgáltatni a település térképét. Magatartása nyilvánvaló indítéka, hogy ezen az úton - a helyi térkép rendelkezésre nem bocsátásával - kívánta volna előnyösebb tárgyalási helyzetbe juttatni a faluközösséget az úrbéri per egyezkedési folyamatában.