Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

azt is figyelembe vesszük, hogy az eljárást elrendelő parancslevél, illetve maga a tudományvétel a jelentőlevél kiállítását általában jó néhány nappal - sőt, néha he­tekkel is - megelőzte, 90 akkor végképp azt mondhatjuk, hogy a konvent gyakorla­tában előfordult hatalmaskodási esetekben az érintetteknek nem kellett az emléke­zetüket próbára tevő távolságokba visszaemlékezniük. 2. A hatalmaskodások elkövetői és megbízóik A hatalmaskodások elkövetőiről az oklevelekben olvasható névsorokból ér­tesülhetünk. Ezek a felsorolások, amelyek legjellemzőbben a 15. századtól kezdve már a keresetlevélben megjelennek, s így természetesen az azt átíró vizsgálati okle­vélbe is bekerültek, részletesen tartalmazzák a hatalmaskodásban résztvevők nevét. Valóságtartalmukról azonban csak néhány mennyiségi és tartalmi jellemzésük után lehet nyilatkozni. Ami a bűncselekményekben résztvevők számát illeti, e tekintet­ben az oklevelek tanúsága szerint a hatalmaskodások elkövetésének alapja a feltét­len és totális erőfölény biztosítása volt. Ez azt jelentette, hogy a hatalmaskodók igyekeztek olyan mértékű túlerőt kialakítani a megtámadottakkal szemben, hogy azok ellenállása eleve kudarcra legyen ítélve. Az ellenállás megakadályozása nagyban múlott az elkövetés időpontjának kiválasztásán, amelyet már érintettünk, az áldozat védtelenségén, amelyről a hatalmaskodási esetek áldozatai kapcsán lesz szó, és persze nem utolsósorban a létszámfölényen. A konvent 1413-ban kelt egyik oklevele 91 szerint például az előző év Nagyböjtjének idején, amikor Bátmonostori Töttös László fia: László mesternek és fiának egyik jobbágya, vásározás végett Zenthleurinch (Szentlőrinc - Baranya m.) birtokra igyekezvén Zana Miklós és Mi­hály fia: László Gezth (Geszt - Baranya m.) nevü birtokára érkezett, akkor ezen Miklós és László, valamint Szekcsői Honiam István és officialisa: Antal és az ő fia: Barnabás, hét jobbágyukkal együtt két lovat elvettek tőle. Egy másik esetben, amelyről a konvent 1445. október 21-én kiadott oklevele 92 tudósít, a margitszigeti apácák officialisa, továbbá 22 jobbágyuk május 16-a körül a pécsi káptalan Belko nevü, közúton (libéra via) haladó Gredystew-i (Geredistye - Baranya m.) jobbá­gyától 40 aranyforint értékű gyertyát elvettek. Az első esetben tehát a támadók ti­zenkétszeres, a másodikban pedig huszonháromszoros túlerőben voltak. Az erőfö­lény a hatalmaskodási esetekben leginkább a magányos, legtöbbször úton lévő személyekkel szemben mutatkozott meg. Nem kételkedhetünk azonban abban, hogy a támadók a hatalmaskodások egyik leggyakoribb esete, a falvak lerohanása során is meghatározó erőfölényben lehettek. A konvent 1499. január 12-én kiadott 90 A pécsváradi konvent esetében ezek az időeltolódások nem nagyok, a konvent a pa­rancslevél dátumához viszonyítva gyorsan elvégezte az eljárást, és az erről szóló jelentőle­velet sokszor még aznap, de néhány napon belül mindenképp el is készítette. 91 DL 79177 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1503.) R.: KŐFALVI, 2000. 572. sz. 92 Csak az országnagyok egyik oklevelének említése őrizte meg: 1449. márc. 31. DL 14243 (Mon. Vbuda. 4. 24.) R.: KŐFALVI, 2000. 686. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents