Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a

állattolvajokhoz hasonlóan - tolvajlásai mellett paráznaság, orgazdaság, gyilkosság, szitkozódás is terhelte bűnlajstromát. Esetében speciális vád és bűn volt erőszakos fellépése a katolikus hit és képviselői, a plébánosok ellen. Az Öttevény és Ötte vény sziget 54 lakosát tanúként felvonultató jegyzőkönyv valójában az állattolvajlásokban nem hozott egyértelmű bizonyítást. A 22. tanú, fejtette ki legrészletesebben ezt a bizonytalanságot. Fekete Péter öttevényi jobbágy „az mezőn látta hogy ket Eökrött es egy Tehenet nem az falu bélieket seregetett, s ott is tartotta ualamy keues ideigh, az utafn] chak hámor el haitottak de lopott marha uolte nem tudgia". Horvát bűnösségét a 32. tanú, Bogovics Máté egyértelműen kijelentette: Horváth egy Kis Jancsi nevű emberrel az öttevényszigeti mezőről egy lovat lopott, amit éjnek idején, titkon egy kimlei horvátnak adtak el. A 37. tanú, Markó András határozottan állította, Horváth „Niuly Emberekfnejk ket Eökret es egy tehenet lattá hogy teregette az mezőn it az falu hataraba[n] az el mult haborufs] üdőkben". De azok árát néhány újhelyi katona - a tanú Horváth társadalmi statusára is adatot szolgáltatva felvetette: hihetőleg társai - megadták a károsultaknak.

17 A nagybirtokosok - Nádasdy, Széchenyi György - magatartása cseppet sem nevezhető egyedi, vagy egy társadalmi réteg, az adott egyházi, világi nagybirtokosságra jellemző cselekvésként. Az 1660-as, 1670-es évek során a nagybirtokos főispán mellett ugyanilyen határozottsággal próbált az elharapódzó számosállat tolvajlásoknak, s a vele együttjáró erőszakosságoknak saját birtokain gátat vetni Esterházy János győri vicegenerális. Valószínű, a nagyobb horderejű esetek egyike volt az, ami 1665. Szent Mihály nap táján (szept. 29. körül) történt. Fest György 26 ökrét Németh Bálint több lator társával elhajtotta, de őket a bakonyszombathelyi erdőn elkapták.

18 Az egyedi esetek sorát hosszan lehetne folytatni, a század második felében, elsősorban az 1660-1670-es években a marhalopások számának emelkedő tendenciájához az adatokat bőven lehetne még sorolni. De ez önmagában nem lehet célja e kis előadásnak. Az eddigi példák is rámutattak arra, hogy a szűkebb térség egyik gyakran előforduló bűnesete a számosállatok, s kifejezetten a jól értékesíthető szarvasmarhák tolvajlása. Az állat-tolvajlások hátterében a térséget mint marhakereskedelem frekventált területét kell betudnunk, amin nemcsak elsőrendű kereskedelmi utak vezettek keresztül, hanem a fubéres jószágok legeltetése egyes településcsoportok gazdálkodását is meghatározta. A lábon hajtott jószágokkal a kelet-nyugati közvetítő árukereskedelembe történő bekapcsolódás nemcsak a nemesség, a polgárság, hanem a falvak, kisebb mezővárosok lakossága számára is kedvező lehetőségeket jelentett Györ-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára (GyL) IV.A.l.b. Győr vármegye nemesi kis- és közgyűlésének iratai (Gyvm. kgy. ir.) 6. doboz, 1668.1. Nr. 13. GyL Gyvm. kgy. ir. 6. doboz, 1669.1. Nr. 15. (1669. jún. 26., 1670. máj. 14.). Az ökörlopások egy speciális, itt nem érintett típusa jelenik meg a mezőörsiek és a tárkányiak közötti 1677. évi perben, amely alapja a határhasználat, a pusztult falvak határának élése volt, s így a Börcsházán legeltetett 13 göböly (hízott ökör) elhajtása mögött valójában határper állott. Ld. GyL Gyvm. kgy. ir. 8. doboz, 1677. aug. 10.