Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

CSEKŐ ERNŐ: BŰNÖSSÉG ÉS FELELŐSSÉG KÉRDÉSE EGY TRAGÉDIÁBA TORKOLLOTT KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KAPCSÁN (Pincehely,

séget képez az a körülmény, hogy míg a vádlottak valamennyien néppártiak, a tanuk egytől-egyig a győztes Rátkay-párt hívei és ezek közül is vagy százan zsidók"

89 A kormánypárti Tolna vármegye — ha más előjellel is — szintén kétségének adott hangot a vádiratban foglaltak bizonyíthatóságát illetően, megkérdőjelezve az egyes egyéneket terhelő felelősség megállapításának sikerességét. Amit az első tárgyalási napok tapasztalatai igazoltak is; a Tolnavármegye így fogalmazott: ,Ma, oly huzamos idő múlva, az események körvonalai elmosódtak — majd két év telt azóta — az akkori zür-zavarból nehezen bontakozik ki egy-egy vádlott szereplése; mindenki látta a tömeget, de kevesen az egyest"

90 A vádhatóság bizonyítékai sorra megbuktak, terhelő tanúk sora vonta vissza, vagy másította meg tanúvallomását, konkrét személyt terhelő vallomását kevés tartotta fenn. A Néppárt felelőségét hangsúlyozó kormánypárti Tolnavármegye a per folyamán végig a nyomozati és vizsgálati eredményeket, így a vádiratban foglaltakat interpretálta. Ennek ellenére a lap objektíven — nem mellesleg korrekt módon — vonja meg az egész perre érvényesíthető konklúziót: „A vizsgálat folyamán, közvetlenül a történtek után mindenki tudott, halott valamit, de most a tárgyalás során derült csak ki, hogy mindebben több volt a pártállás elfogultságából, izgalomból eredő szóbeszéd, mint közvetlen észleltből szerzett, megbízható tapasztalat" 91 Az első tárgyalási napon a vádirat ismertetése után a 61 vádlott meghallgatására került sor. A vádlottak, kik közül három kivételével mind megjelent,

92 természetesen tagadták az ellenük felhozottakat, és ennek igazolására sokan mentesítő tanúkat jelentettek be. így a tárgyalásra megidézett tanúk száma már megközelítette az ötszázat.

93 Ezt követően hat tárgyalási napon keresztül a terhelő tanúk kihallgatása történt. Mint írtuk, ez a vádhatóság szempontjából igen kevés eredménnyel járt, mert a terhelő tanúk nagy része — azzal az indoklással, hogy amit a vizsgálat során állított, azt csak hallomásból hallotta, illetve izgatottság hatására tette, vagy nem emlékszik és megesküdni rá nem mer — vallomását visszavonta. Érdekesebb mozzanatra, így a vád és védelem komolyabb összeütközésére akkor került sor, amikor a tanú fenntartotta vádlottat terhelő vallomását, és szembesítés történt. Például amikor dr. Bernstein Jakab pincehelyi orvos állította, hogy Pintér Károly ozorai plébános ezt mondta: „Ezekért a kutya zsidókért folyik itt a keresztény vér",

94 vagy mikor Hirsch Pál tamási mészáros és fia Piszker István vádlottat és társait vádolta megveretésükkel. Utóbbi esetben a tárgyalási rend is felborult. Szembesítéskor Hirsch Pál nem ismerte fel Piszkeit, csak amikor az elnök középre állíttatta, majd amikor később Hirsch fia felismerte, többen a vádlottak és a hallgatóság közül felugrálva kiabáltak, hogy az apja súgta meg neki, hogy melyikre Alkotmány 1903. június 14. 9-10. p. Tolnavármegye 1903. június 21. 5. p. uo. Gyenei György meghalt, Schneider János nem jelent meg, Kocsik József Amerikába ment. Tolnavármegye 1903. június 21. 5. p. Tolna vármegye uo.; Alkotmány 1903. június 16. 10. p. Alkotmány 1903. június 18. 7. p.