Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
CSEKŐ ERNŐ: BŰNÖSSÉG ÉS FELELŐSSÉG KÉRDÉSE EGY TRAGÉDIÁBA TORKOLLOTT KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KAPCSÁN (Pincehely,
sértő kortesnóták éneklése, 18 a kortesek utolsó utáni pillanatig sem nyugvó tevékenysége és az alkohol nagy mérvű fogyasztása — párosulva valóban izgatott, puskaporos légkört teremt(het)ett. Annak megállapítására, hogy e felfokozott hangulat tragédiába torkollásáért terheli-e felelősség a választás körül eljáró helyi közigazgatást, a belügyminisztérium Simontsits Elemér főjegyzőt október 19-i leiratában „haladéktalanul a legerélyesebb vizsgálat foganatosítására " utasította. Ezt a belügyminiszter egyrészt a főjegyző — aki ezekben a hónapokban a szabadságán lévő alispánt helyettesítette — választás éjszakáján és másnapján Pincehelyen tartott vizsgálatáról felterjesztett jegyzőkönyv, másrészt az ügyben illetékes VI. sz. csendőrkerületi parancsnokságtól megküldött jelentés alapján tette. A belügyminisztérium három kérdésben firtatta a hatóságok felelősségét. Egyrészt választ várt arra, hogy „az illetékes járási főszolgabíró, mint rendőri hatóság foganatosította-e az ilyen esetekben elmulaszthatatlanul szükséges praeventív intézkedéseket"; másrészt "mely hatósági közeget terheli a mulasztás azért, hogy ...a néppárt gyülekező helyén volt kőgarmada onnét el nem hordatott, vagy őrizet alá nem vétetett; harmadrészt „hogy hol voltak a fegyverhasználat előtti és alatti időpontban a választás színhelyére kirendelve volt vármegyei hatósági közegek s mily hivatalos funcfiót teljesítettek"} 19 Mint látható, a feltett kérdések lényegbe vágóak és konkrétak voltak. Kérdés csak az, hogy a „haladéktalanul és legerélyesebb" vizsgálatból mi realizálódott a valóságban? Gyakorlatilag semmi. Kezdetben meg egyáltalán semmi, ugyanis Simontsits Elemér főjegyző jegelte az ügyet, és csak a BM újabb, november 13-i felhívása és újabb két hónap eltelte után utasította csak a főszolgabírót jelentésének megtételére. Hát ennyit a „haladéktalanul" kitétel érvényesüléséről. Simontsits főjegyző „legerélyesebb vizsgálat" fogalmáról alkotott elképzeléseiről meg annyit, hogy azt más irányban nem terjesztve ki, megelégedett az ügyben érintett Szévald Móric tamási főszolgabíró két és fél oldalas, kevés konkrétummal bíró, önigazoló jelentésével. 20 Természetesen a főszolgabíró választást megelőzően — mint jelentésében írja — „kellő higgadtság és gonddal intézkedett", és tett meg minden előkészületet a választók bevonulási útvonalának biztosítása, a szavazó helyek megvédésének és csoportosulások képződésének megakadályozása érdekében. Hogy pontosan mit, arról nem szól jelentésében. A főszolgabíró szerint ugyancsak nem terhel senkit a mulasztás felelőssége a Néppárt gyülekezőhelyén tárolt utcakő elhelyezéséért, mert az már évtized óta gyakorlat a községben. Ez félrebeszélés, ugyanis a BM felvetése nem az elhelyezésre, hanem a már tavasszal leszállított és a főtéren tárolt kőhalom választást megelőző elszállításának elmaradására kérdezett rá. A fegyverhasználat 18 Ehhez ld. Szabó Dániel: Kortesdalok (avagy a választás, mint a poéták paradicsoma). In: Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70. születésnapjára. Szerk: Somogyi Éva, Budapest, 1991. 229-241. p. 19 A belügyminisztérium 1111940/V-b 1901. sz. irata. TMÖL Al. i. 1755/1901.; Sajnos az Országos Levéltárban folytatott kutatásaim, így a belügyminisztérium K 148-150 jelű iratainak átnézése során nem találtam a témával kapcsolatos iratot. 20 TMÖL Tamási főszolgabíró iratai (Tamási fszb. i.) 249/1902.
