Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

BÉLY LÁSZLÓ: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS A FŐKAPITÁNY SZEMÉVEL - A megye rövid, általános bemutatása

- Továbbra is jelentős a gazdasági társaságok ellenőrzési hiányosságainak kihasználásával, illetve egyes alkalmazottak bűncselekménybe való bevonásával végrehajtott visszaélések száma. Az eljárásainkban ismertté vált elkövetők száma jelentősen emelkedett, évente átlag 15 %-al, ez a szakszerűbb, jobb felderítő és vizsgálati munkát fémjelzi. Emelkedett a büntetett előéletűek száma is 96/ 1295, 97/1356, 98/1767, évente átlag 11 %-al. A visszaesők aránya az elmúlt három évben átlag 21 %-al nőtt (496, 479, 604). Az ismertté vált gyermekkorú elkövetők száma kismértékben - legalábbis statisztikailag - csökkent (101, 71, 89), az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők aránya az elmúlt három évben gyakorlatilag stagnált (520, 488, 487). Azért hangsúlyozom a „statisztikailag" kifejezést, mert ezeknél az elkövetői kategóriáknál igen nagyfokú látenciával kell számolnunk. Tulajdonképpen oldalakon át lehetne folytatni a bűnözés elemzését. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt azonban néhány szót szeretnék szólni az előadás címében szereplő másik fogalommal, a bűnhődéssel kapcsolatban is. Ki bűnhődik igazán a bűnözés miatt? Ha a felderítetlenül maradt bűncselekményekre gondolok, a válasz egyértelmű: a bűnnek elsősorban a társadalom, annak egyes tagjai látják a kárát. A bűncselekmények áldozatai az anyagilag, lelkileg, vagy bármely módon károsultak, azok az emberek, akiknek a sérelmére valamilyen bűncselekményt elkövettek. Ok bűnhődnek, de ártatlanul! A lelki jelenségek halmazából nehéz precízen mérhető adatokhoz jutni a bűnözéstől való félelemről. E félelem források feltárására jelentős kriminológiai kutatások folytak és folynak Magyarországon is, s ezek révén igazolódni látszik az ún. „félelmi paradoxon". Eszerint pontosan azok félnek jobban az áldozattá válástól, akiknek erre kisebb az esélyük, viszont igen erős a sérthetetlenség és a sebezhetetlenség mítosza azokban, akiknél a kockázat pedig meglehetősen magas. Az említett kutatások szerint az emberek biztonságérzete Magyarországon drámaian romlik. Ez igaz mind a szűkebb, mind a tágabb környezet kriminális helyzetének a megítélésére, és igaz a jövő tendenciáiról kialakított véleményekre egyaránt. Úgy vélem, hogy az emberek általában helyesen ítélik meg, hogy milyen tényezők hatnak a bűnözésre. Az okok túlnyomó többségét a társadalmi körülményekbenjelölik meg, és viszonylag lazább kapcsolatot fedeznek fel a bűnüldöző és az igazságszolgáltatási szervek tevékenysége, és a kriminalitás váltakozó szintjei között. A polgárok általában úgy gondolkodnak, hogy az állami büntetőigény érvényesítése, és büntetés kiszabása csak nagyon kismértékben képes visszaszorítani a jogsértéseket.