Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÖLGYESI LEVENTE: SZEMELVÉNYEK GYŐR VÁROS FEUDÁLIS BÜNTETŐJOGÁBÓL

VÖLGYESI LEVENTE Szemelvények Győr város feudális büntetőjogából A városok joghatósága mindig erősen függött autonómiájuktól. Győr esetében sem volt ez másként és a helyzetet igen bonyolította, hogy a város némely időben bírt a szabad királyi városi státusszal és annak minden áldásával és előnyével, de viharosabb politikai és háborús időszakokban bizony a városi polgárságnak igen komoly problémákkal kellett szembenéznie. A város már a kezdeti időszakban is érdekes alkotmányjogi jelentőséggel bír, hiszen egyben püspöki székhely és az ispánság központja is. A kettős joghatóság a XII. századra aztán hármas lesz, miután a püspök és káptalanja megosztja a területet egymás között. Győr számára egyik legjelentősebb dokumentum V. István királyunk által 1271-ben kibocsátott privilégiumlevél, amelynek értelmében a várost és polgárságát megilleti a teljes autonómia, szabad bíróválasztás, vásártartási és pallosjog, valamint a város a tárnoki városok sorába lép. A helyzet sokáig változatlan, mindaddig, amíg Albert király halálát (+ 1439) követően a város súlyos helyzetbe nem kerül. Az özvegy királyné, Erzsébet, az ifjú — későbbi V. — Lászlóval Győrbe menekül I. Ulászló és Hunyadi János elől. A város szívesen fogadja és hűséget esküszik. Ez lesz a veszte. 1442. december 19-én a királyné meghal, az ifjú László gyámja III. Frigyes római király Győrt magához váltja háromezer forintért azzal az ígérettel, hogy a trónra lépő Lászlónak adja viszsza. Salánky Ágoston püspök 1447-ben visszaváltja a várost,

1 ettől kezdve az övé, tehát ő a földesúr, de a mindenkori püspök a vármegye főispánja is, a joghatóság is őt illeti, így most már a teljes városban és a vármegyében is. Győr több évszázadra elvesztette függetlenségét és autonómiáját. Az egyház azért annyira nem volt rossz ura a városnak, mert elég széles autonómiát adott a polgárok számára, csupán annyit követelt meg, hogy joghatóságát elismerjék és az adót megfizessék. A helyzetet viszont a törökellenes háborúk, az idegen katonák és parancsnokaik önkényeskedése nehezítette. A törökök magyarországi uralmának végén a város lassan fellélegezhetett és a XVIII. század elejére megindulhatott a harc a szabad királyi város státuszának viszszaszerzése érdekében. Egyre több a polgárság és a káptalan között a vita, de Mária Terézia már kevésbé védelmezi a káptalant a várossal szemben, mint azt még III. Károly tette. 1734. január 13-án a királyné utasítja is a káptalant, hogy jöjjön Bécsbe és tárgyaljon a város képviselőivel.

2 1743. január 30-án a város és a káptalan meg 1 Lengyel Alfréd: A jobbágysorba került polgárok szabadságra vágytak; In: Kisalföld, 1978. okt. 11. 2 Győri kápt. lt. Th. XVUL 2806-8.