Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
én délután 3-kor Mohácsról vissza; délután 5-kor érkezett Mohácsról Szederkénybe és 1/4 6-kor indult is tovább. Egy tanú Szederkény és Nyomja között látta a postakocsit, más - a Mohácsról Pécsre tartó mesterlegények - Gyula (Kisgyula) és Só ró s (Magyarsarlós) között látta. Nem egészen világos, hogy azok, akik ezen kívül látták még a postakocsit, nem akkor látták-e, amikor a bakon már nem a postakocsis, hanem valamelyik rabló ült. Említik egyesek a lothárdi határt is. Utoljára Laufert életben valószínűleg Elm Pál, nagykállói születésű 20 éves postakocsis látta - ő rendes járatban szintén Pécs és Szederkény között volt. A rablás a nyílt országúton Nyomja (Szederkény) és a sórósi csárda között történhetett; a későbbi iratok, így pl. az ítélet szövege is a birjáni keresztet említi. Miután a postakocsi nem érkezett meg, már gyanakodni kezdtek, kerestették. A kocsit és a holttestet idősebb és ifjabb Dobszay István pécsi lakosok találták meg 1858. december 18-án reggel 1/2 6 körül: a rögtön-bírósági jegyzőkönyvben 49 közölt összefoglaló szerint, több vallomással ellentétben kissé távolabb az úttól, az üszögi erdő közelében; más, pl. Simon Ádám szerint Dobszay postamester háza közelében. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy először a kocsit vették észre, majd meglátták a csupa vér kocsist is, a postakocsi ülésére kötözve, akin több mint öt sebet láthattak, s akiben akkor már nem volt élet. Idősebb Dobszay István értesült arról, hogy valamilyen Pál nevű postás, Elm Pál látta Laufert; itt a vallomások között némi ellentmondás is van az időpontokat illetően. Az idős postamester volt az, aki aztán a bejelentést tette, a csendőrségnek, Ferdinánd Belloberg postatisztnek - Belloberg postatiszt jelen is volt az első jegyzőkönyv felvételénél -, valamint Schwarcz megyetörvényszéki orvosnak, aki a későbbi vizsgálati jegyzőkönyvet aláíró két orvos egyike volt. A tanúvallomásokat lényegében alig több mint két hét alatt vették fel a pécsi Cs. Kir. Megyetöryényszéken. Összesen 66 embert hallgattak ki, egyeseket, mint tudjuk többször is, a legtöbb tanút, 18-at december 27-én. Pécs és Mohács mellett 10 falubó 1 való ka tanúk: Hird 50 , Hosszú-hetény, Monyoró d, Nagykozár, Németbóly 51 , Nyomja 52 , Olasz, Sórós ill. Magyarsórós 53 , Szederkény, Üszög 54 . Sajátos, hogy elég sok, 11 kiskorút hallgattak ki 55 . Feltűnő volt továbbá, hogy milyen sok a tanúk között a nevét csak kereszttel jelölő, írni-olvasni nem tudó ember 56 . 49 Ld. később. 50 Pécs-Hird néven a megyeszékhelyhez tartozik. 51 Ma Bóly. 52 Ma Szederkényhez tartozik. 53 Magyarsarlós. 54 Üszögpuszta, Pécshez tartozik. Ez a sok helység volt részben a postakocsi induló- és végállomása, vagyis az a hely, ahol a pénzt feladták és az, ahova meg kellett volna érkeznie (Mohács és Pécs); részben az események helyszíne (Szederkény, Nyomja), illetve a tanúk lakhelye. Többnyire csoportosították is a tanúkat, együtt szerepeltek pl. az üszögi, a hosszúhetényi, a hirdi tanúk, valamint a mohácsi adó- és sóhivatal tisztviselői. Kihallgatták több falu bíráját (Monyoród, Olasz, Sórós) és kocsmárosát (Sórós, Nyomja, Szederkényből kettőt is), illetve egy esetben a fogadós lányát (Üszög); több postamester is szerepel a tanúk közt. 55 Erre azért kellett felfigyelnem, mert a kapcsolódó Popovics-Andrics ügyben a 15 kihallgatott közül a két fő tanú a molnár inasa és legénye volt: Franz Trapp, 17 éves olaszi születésű inas és Molnár István, 22 éves szebényi születésű mesterlegény, mindkettő kiskorú volt és vallomásaik-
