Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
kor Gyula (Kisgyula) és Nyomja között találkoztak a postakocsival, azon egy ember ült, aki nagyobb (magasabb) volt, mint a postakocsis - ebből az következik, hogy legalább látásból ismerték már Josef Laufert. Az ismeretlen ruhájának 36 leírásában több bizonytalanság volt tapasztalható, mindenesetre sötét ruházat, fekete kucsma volt rajta. Kis Görkő (Györkő) Josef, 25 éves hirdi lakos, analfabéta; ugyancsak káposztát szállított. Vallomása szinte szó szerint megegyezik az előző tanúéval, a ruházat leírásában kissé részletezőbb. Bemard János, 39 éves hirdi lakos; az előzőekhez hasonlóan káposztával ment Mohácsra, s az ismeretlen leírásában is hasonlóképpen vallott, hozzátéve, hogy annak a kabátja olyan volt, mint amilyet az erre a vidékre való német emberek viselnek. Ezen december 27-i kihallgatások után az iratok között egy fogalmazványt találunk, mely szerint a Pécs városi tekintetes magisztrátusnak, valamint a pécsi, a siklósi, a mohácsi, a szentlőrinci, a sásdi és a pécsváradi járás szolgabíráinak 37 , továbbá a soproni rendőrségi főnökségnek és a pécsi csendőrparancsnokságnak 38 címezve el kell küldeni annak összefoglalását, amit eddig a tanúktól megtudtak. 1858. december 29. Simon (Simony) Ádám, döbröközi születésű 30 éves pécsi lakos, városi kocsis a magisztrátus szolgálatában, írni-olvasni tud. Beszámolt arról, hogy 1858. december 18-án hajnalban 5-kor Pécsett, a szigeti külvárosban Dobszay István házának közelében ment el. A postakocsi ekkor a kapu előtt állt 39 , a kocsis rajta volt. Simon Ádám azt hihette, hogy a kocsis alszik és mivel tudta, hogy rendelettel tiltották meg, hogy valaki az utcán aludjon, szólni akart neki. Mégis meggondolta, továbbment, mert az úton szemben egy kovácsműhely volt, a legények már dolgoztak és ő oda akart eredetileg is menni. Az ezután következő tanúk legnagyobbrészt a pénz eredetéről, feladásának körülményeiről vallottak. Josef Müller, a Steiermark-i Feldberg-ből származó 26 éves mohácsi lakos, nőtlen, a császári és királyi adóhivatal ellenőre Mohácson; az adóhivatal 1858. december 16-án készítette össze a Pécsre küldendő pénzt: 6.445 forintot. Az ellenőr valami szabálytalanságot tapasztalt a hivatalszolga, a később kihallgatott Josef Schifrich tevékenységében; a bankjegyek sorozatszáma feljegyzésének elmulasztását emlegette, noha ennek meg kellett történnie, hiszen utóbb közölték is ezeket a számokat 40 . Vö. a korábban kihallgatott személyek, a két Hegedűs és Barkó vallomásával; közülük kettő hosszúhetényi és szintén káposztát szállított ugyanazon az úton Mohácsra. A közigazgatás átszervezéséről, közelebbről a járások átalakításáról ld.: Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején, kül. a II. rész 56-57., in: Baranyai Helytörténetírás 1983-84 (1985) 43-72. A kézben levő irat fogalmazvány, tehát e két címzett hatóság neve rövidítve volt csak feljegyezve. Vö. Dobszayék és Stumpfné december 20-21-én felvett vallomásával. Az iratcsomóban három példányban is megtalálható ez a nyomtatvány.
