Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

PADOS JÓZSEF: A SOPRONKŐHIDAI FEGYHÁZ ÉS BÖRTÖN TÖRTÉNETE

és hurcolták el kényszermunkásként a Szovjetunióba, többüket ugyancsak ártatlanul végezték ki. Emlékükre a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szövetsége 1994 szeptemberében a parancsnoki épület homlokzatán emléktáblát helyezett el. Az intézet 1947-ben a Soproni Országos Büntetőintézet megnevezést kapta és az 1948. januári szovjet kiürítést követően márciusban Kőhidára visszatelepült. Az átvett intézet állapotára jellemző, hogy a helyreállítási és újjáépítési tervek végrehajtására 6 évre lett volna szükség, de őszig a zárkaépület 3/4 részét és a fontosabb épületeket már helyreállították. Az országban elsőként ekkor építettek őrtornyokat a bástyafal tetejére. Folyamatos szállításokkal a létszám 195l-re már 2000 ío fölé emelkedett. Ebben az évben készült el az új igazgatósági, mai nevén parancsnoki épület és az intézet elnevezése Sopronkőhidai Országos Börtön lett. A működés nem tartott sokáig, mert ősszel politikai okok miatt az intézetet ismét kiürítették. Az intézet újbóli visszaállítására 1955 nyarán került sor. A fogva tartottak munkáltatását elsődlegesen biztosító vállalati rendszerű tevékenység a Sopronkőhidai Szövőgyár megalapításával, 1955 őszén újra indult. Meghatározó a textilipari, ezen belül a szövődéi tevékenység volt. Új tevékenységi körök meghonosítására 1967-ben: textilruházati ipari, majd 1968-ban fém- és híradásipari vonatkozásban került sor. A híradásipari tevékenységet 1983-ban gazdaságtalansága miatt meg kellett szüntetni. Az 56-os forradalom idején, október 28-án, mintegy 4-500 fő elítélt zendülést követett el. Egy részük a tehergépkocsi bejárati kaput kidöntve kitörést kísérelt meg, melyet az őrség fegyverhasználattal akadályozott meg. A zárkaépületbe viszszaszorították őket, továbbra is követelőztek, az épület felgyújtásával fenyegetőztek, az ott rekedt parancsnokot pedig túszul ejtették. A parancsnok életét 16 fő életfogytiglanra ítélt védelmezte és próbálta a hangadókat leszerelni. Este soproni egyetemisták érkeztek a börtönbe, akik kérték a személyzetet, hogy senkit se engedjenek ki az elítéltek közül. A fogva tartottakkal is tárgyaltak, aminek eredményeként a parancsnok elhagyhatta az épületet. Következő nap még egyszer felforrósodott a helyzet, melyet a személyzet erélyes fellépéssel, a zárkákba kényszerítéssel eredményesen megoldott. Itt kell szólni arról, hogy súlyos rendkívüli események korábban is elég gyakran voltak az intézetnél. Az 1951. évet megelőző időszakban szinte alig volt olyan év, amikor ne fordult volna elő szökés külső munkáltatásról, de intézetben belülről is. Azt követően csak egy esetben, 1958 februárjában történt sikeresen végrehajtott szökés, míg 1977. évben és 1992. évben egy, illetve 2 fő részvételével meghiúsított szökési kísérlet. Súlyos, rendkívüli eseménynek számított a rendszerváltás idején, 1989. II. félévben és 1990. I. félévben a változó amnesztia hangulat miatti több csoportos étkezés- és munkamegtagadás. Ezek közül a legnagyobb a több mint 200 főt érintő 1989. novemberi tömeges étkezés megtagadás volt, melyet az ügy higgadt kezelésével, meggyőzőssel 17 óra alatt megszüntettek. Kiemelkedően súlyos eseménynek