Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

PADOS JÓZSEF: A SOPRONKŐHIDAI FEGYHÁZ ÉS BÖRTÖN TÖRTÉNETE

Mivel a fegyintézetet a legveszélyesebb bűnözők elzárására szánták, szükségesnek tartották azt bástyafallal körülkerítve a külvilágtól elzárni. Ennek az összes hossza a mai több mint 1 km-rel szemben 600 métert tett ki, magassága 4,3 - 7,5 méter között változott. Az intézet berendezését és betelepítését követően 1886. november l-jén történt meg a hivatalos átadás. A hatalmas alkotáson mindenki elcsodálkozott. A meghívottak körében az a vélemény alakult ki, hogy az intézet az újabbkori építészetnek valódi remeke ugyan, de mindazonáltal meg vannak győződve arról, hogy a méltó bámulat tárgyát képező építmény nem lesz soha a boldogság tanyája, ellenkezőleg; az ablakain át az ég felé emelkedő sóhajok keserűségét az egykor ott készült cukor teljes mennyisége sem lenne képes megédesíteni. Egy korabeli újság a büntetés végrehajtása szempontjából meghatározó zárkaépületről a következők szerint emlékezik meg: „Két hosszú épületszárnyat összekötő folyosón vagyunk. Sajátságos, kimondhatatlan érzés futja át az ember kebelét, midőn ide az élő halottak sírboltjába belép." A Soproni Királyi Országos Fegyintézet, mint országos letartó ztatási intézet, kizárólag férfi elítéltek büntetésének letöltésére és a legsúlyosabb szabadságvesztés, a fegyházbüntetés végrehajtására szolgált. Az első egy-két évtizedet követően ugyan kisebb arányban, de börtönre ítéltek is kerültek az intézetbe és ez ma is így van. A fegyházbüntetés vagy életfogytig, vagy határozott ideig, maximum 15 évig, minimum 2 évig tartott. Az intézetben a fegyencek büntetési idejük egy harmad részét, de maximálisan 1 évet mindenkitől elkülönítve, éjjel-nappal egyaránt magánzárkában töltötték. Ez idő alatt csak istentiszteletre, sétára és iskolai oktatásra járhattak, foglalkoztatásukra is csak zárkán volt lehetőség. Ebből következően csak különböző kézi jellegű munkákat (kosárfonás, cipőjavítás stb.) végezhettek. Az 1 év letelte után közös intézeti ellátási tevékenységen (kovács, lakatos, cipész, szabó, nyomdász, sámfakészítő stb.), illetve bérleti rendszerben (századfordulótól kézi szövés) dolgoztak. Ebben az időben a valláserkölcsi oktatás volt a leginkább hivatott arra, hogy hasson az elítéltek gondolkodására és felkeltse bennük a bűnbánatot, visszatartva ezáltal őket az újabb bűncselekmények elkövetésétől. A vallási ráhatás megvalósítói a fegyintézeti lelkészek voltak. Az istentiszteletekhez a teljes egészében fegyenc munkaerővel 1890-ben felépült templom volt. Belmérete 30x12 m volt, balkonos megoldásával egyszerre 500 fegyenc befogadását volt képes biztosítani, jó feltételeket teremtett. Politikai változások hatására 1950-ben a lelkészek tevékenységét beszüntették. A későbbi évek során a templom tornyát lebontották, az épületet munkáltatási célokra átalakították. Ma az istentiszteletek helye a többcélú étkezde. Az intézetet, mivel a trianoni békeszerződés értelmében az Ausztriának átadandó területekbe a terv szerint Sopronkőhida is beletartozott, 1921 nyarán kiürítették és áttelepítették a budapesti gyűjtőfogházba. A Sopron hovatartozását is meghatározó 1921. decemberi népszavazást követően 1922 tavaszán megtörtént a visszatelepítés. Az I. világháború alatt a munkáltatási lehetőségek beszűkültek. Új