Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
MÁRFI ATTILA: RABSEGÉLYEZÉS A DÉL-DUNÁNTÚLON A DUALIZMUS ALATT
vármegyében azonban, bár ez a vármegye az intelligencia, cultura és humanismus terén az elsők között is elől jár, ez ideig ily társadalmi intézmény nem létesült. Pedig itt is vannak olyan bünbeesettek, a kik ha bűnbeestek is, náluk a javulási szándék meg van, vagy nem is rosszak."* A testület végül is 10 alapító és 252 rendes taggal Somogyvármegye Rabsegélyező Egylet névvel alakult meg 1906. december 15-én. A következő év nyarán elfogadott alapszabályaik már azokat a tapasztalatokat is tükrözik, amelyek az elődtestületek és a környező rabsegélyezők tevékenységéből fakadt. Ezért elsősorban az elítéltek szociális helyzetén kívántak változtatni menhely létesítésével, a rendszeres segélyezéssel és a munkalehetőségek biztosításával. Konkrét kulturális törekvéseket, mint a könyvtár, vagy a rabiskola csak másodlagosan emelték ki és a későbbiekben sem erre fektették a hangsúlyt. 34 A kezdeti optimista elképzelések szerint legalább ezer fos tagságra számítottak megyeszerte. Ezzel szemben a háromszáz fős létszám évről-évre apadt. Ami viszont nem jelentette azt, hogy befolyásuk csökkent volna. Hiszen anyagi és erkölcsi támogatást élveztek olyan helyi befolyásos egyéniségektől, mint Sárközy Béla alispán, báró Inkey Pál, gróf Hoyos Miksa, gróf Festetics Pál, vzgyMárffy Emil főrendiház tag. De több somogyi község is külön 100 korona körüli alapítvánnyal támogatta a rabsegélyezőket, mint Átánd, Csurgó, Juta, Kadarkút és Tab. 35 Az egyesületi vagyon ennek megfelelően több helyi pénzintézmény juttatásait is élvezve, évi 4-5000 korona körül mozgott. Jelentősebb ingatlannal nem rendelkeztek, s pénzvagyonuk 10-15 %-át fordították segélyezésre. Amely juttatásból az elítéltek családtagjai is részesültek esetenként. A kaposvári fogház műhelyeiben készített termékek értékesítését is felvállalták. így érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az 1907-es Pécsi Országos Kiállításon a kaposvári rabok készítette kosarakat is árusították. 36 Tulajdonképpen 4-5 éves működésük alatt megszilárdították a rabsegélyezés társadalmi bázisát, tevékenységük fontos részévé vált a somogyi jogszolgáltatásnak. Bizonyos szintű változásokat is át kellett élniük, ami Kulin Sándor egyesületi elnök távozásával kezdődött 37 , s helyét Révy László eddigi egyleti titkár foglalta el. A mondhatni stabil pénzalappal rendelkező testület feladatait kiszélesítve felvállalta a fiatalkorú bűnözők felkarolását, amit módosított alapszabályaiban is lefektetett. Majd 1912 júniusában ezt a törekvésüket névváltoztatással is kifejezve Somogyvármegyei Patronage Egyesület elnevezéssel működtek tovább. 38 Az első világháború kitöréséig az átalakult, de a régi bázisára építő testület megőrizte eddigi eredményeit, sőt egyre fontosabb szerepet töltött be a bűnmegelőzésben és a társadalmi életben is. 33 BML. P. kir. törv. sz. ir. 2966./1906. 34 BML. P. kir. törv. sz. ir. 1772./1907. 35 BML. P. kir. törv. sz. ir. 2354./1908. 36 BML. P. kir. törv. sz. ir. VE. 19./1902. 37 A királyi föügyészhelyettes hivatali előléptetése miatt mondott le és hagyta ott Kaposvárt. Áldozatos egyesületi munkáját jegyzőkönyvben örökítette meg az egylet választmánya. BML. P. kir. törv. sz ir. 2362./1911. 38 BML. P. kir. törv. sz ir. 1290/1912. Bősze Sándor. ,Az egyesületi élet a polgári szabadság..." Somogy megye egyesületei a dualizmus korában. Kaposvár, 1997. 228.
