Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

E szavak azt hiszem alátámasztják, milyen légkörben folyhatott az 1956 utáni megtorlás. Nem hinném, hogy hasonló szavakat más korszakokban leírt volna magyar bíróság. Néhány gondolat a sortűzről. „A jelen perben azt, hogy a lövöldözést ki kezdte, megállapítani nem lehetett. A laktanya védelmére rendelt katonaság sortüzet adott a tömegre, amelynek következtében közel 100 halott és még több sebesült maradt a helyszínen... Az ekkori hangulatban nem a realistának megfelelően értesült a lakosság az eseményekről, hanem a felfogató elemek szája íze szerint. Általában a gyilkos ÁVH-ról, ártatlan emberek mészárlásáról folyt a beszéd." (11. oldal) A bizonyítás színvonalára csak egy újabb mondat, Tihanyi Árpád beszédére vonatkozóan; „A beszéd egyes részletei nem ismeretesek a bíróság előtt, az azonban tényként megállapítható, hogy a beszéd alkalmas volt arra, hogy az egyébként is ingerült tömeget tovább ingerelje, a szenvedélyeket felkorbácsolja." (15. oldal) „Tihanyin kívül mások is beszéltek a tömeghez, többek között Gulyás Lajos is, általában a Tihanyiéval azonos hangnemben." (15. oldal) Ilyen színvonalú és minőségű ítélet részletes ismertetésére nem szabad vállalkozni. Az ítélet szerint egyébként valamennyi vádlott beismerte tettét (27-32. oldal). Néhány gondolat a bűnősség kérdései című IV. fejezetből. „Tihanyi Árpád és Gulyás Lajos vádlottak szándéka a szocialista rend iránti gyűlöletből, a kapitalista rend visszaállításának lehetőségéből táplálkozott." „Földes Gábor... szándéka a karrierizmusából, a Szovjetunió iránti gyűlöletéből, nacionalista beállítottságából táplálkozott." (33. oldal) Dr. Varga Ernő személyét többek között így kell megítélni a bíróság szerint; „Nem riadt vissza attól sem, csakhogy bebizonyítsa alkalmasságát az ellenforradalmi erők előtt, hogy a marxista tanszék vezetőjét nyilvánosan pellengérre állítsa. (35. oldal). Ő, aki marxista meggyőződésűnek vallotta magát, hajlandó imádkozni is a temetésen, hogy őszinteségét bizonyítsa." Az V-XIII. r. vádlottakat a következőképpen kell megítélni az ítélet szerint. „Nem a hozzátartozók, sőt többségükben nem is a mosonmagyaróvári lakosok lincseltek, hanem a környező községekből az emberi mivoltukból kivetkőzött söpredék követte el a lincseléseket." (37. oldal). „A vádlottak szándékának indító oka, az államrend egyik alapintézménye, az államvédelmi hatóság elleni gyűlöletből fakadt." (37. oldal) Érdemes követni az ítélet logikáját, hogy miért akarták ezzel az államrendet is megdönteni. „Tisztában vannak azzal, hogy államrendszerünk vezető ereje a párt, belső és külső biztonságának tartópillére az államvédelmi hatóság volt. így tehát tudjuk azt is, hogy ennek a szervnek a tisztjei meggyilkolása egyet jelent a hatalom elvesztésével, s minthogy céljuk éppen ez volt, cselekményük szorosan beletartozik az állam megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételbe." (37. oldal) Sipos Dezsőnél hatalmas kanyart vesz az indoklás, és kijelenti, hogy ő cselekményével egy halott ÁVH-s tiszt holttestét bántalmazta, ez „izgatásnak" minősül