Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

beli hivatalnokok, plébániák javadalmazása stb.) is összeköttetésben vannak. Hogy mennyire szerette volna e döntést elodázni vagy tompítani, jelzi, hogy érvként még a protestánsoknak jelentendő nehézségekre is hajlandó volt felhívni a figyelmet.

123 Batthyány igyekezett megnyugtatni a főrendeket, hogy a különböző jogállásokból fakadó tizedügyeket (pl. bérletek, ellátatlanul maradó alsópapság stb.) a következő országgyűlés mindenképpen elintézi, de annak hatáskörét még nem jelölték ki. Majd a kitűnő szónok Lonovics József csanádi püspök, „a legértelmesebb s legliberálisabb főpap"

124 kért szót, és hosszú beszédben ismertette a tized magyarországi történelmét, kimutatva, hogy „a klérus[nak] a tizedet illető joga számtalan törvényeinken, királyi okleveleken, szerződéseken s királyi eskün alapszik". Remek szónoki fordulattal azonban - bár hangoztatta a papságnak az eltörlésből fakadó megélhetési nehézségeit - az egyház hazafias elkötelezettsége jeleként a maga nevében („riadó tetszéstől" kísérve) megtette a dézsmát illető lemondó nyilatkozatát, ezen áldozatnak is a haza oltárára történő helyezését. Bejelentette röviden lemondását Rudnyánszky József besztercebányai püspök is, aki egyébként - mint a kancellária állandó informátora - a viharos főrendi ülésről másnap jelentést is készített az udvari szerveknek.

125 Végül Rimely főapát szólalt fel és rövid beszédében szintén bejelentette a bencés rend nevében, hogy a tizedből fakadó jövedelmét „édes hazámnak egész készségül áldozatul hozom".

126 Elképzelhető, hogy felszólalását indokolttá tette Sárkány Miklós bakonybéli apátnak az alsó táblán, szintén rendje nevében tett lemondó nyilatkozata. Rimelynek a Lonovicséhoz hasonlóan hazafias hangvételű beszédében nagyobb teret kaptak a főapát fenntartásai, továbbá kiütköztek abban jogfelfogásának könnyen felismerhető jegyei. Először is kételkedett abban, hogy egyáltalán lemondhat-e ő a tizedről, hiszen csak haszonélvezőként és nem tulajdonosként gazdálkodik a decimából befolyó jövedelmekkel. Hihetően hangzik Lónyay Menyhért megjegyzése, miszerint rajta is látszott a fájdalom „a jövedelmök nagy részétől való megválás miatt, melyet a rémület a forradalom szellemétől csikart ki".

127 Továbbá szavaiból kitűnt, hogy a polgári átalakulástól nemcsak komoly megpróbáltatásokat sejtett a bencés rendre nézve, hanem annak puszta létét is fenyegettetve látta. (Rimely 1848-ban később is gyakran hangot adott a félelmének, miszerint „a szent rend váratlanul végső megpróbáltatásnak tétetik ki és léte a gyalázatos mozgalmaknak alávettetik". Úgy vélte továbbá, a március 18-i döntés csak a reformerek első lépése volt, melyet logikusan követ a még meglévő vagyontárgyak kisajátítása, „miJellemző, hogy néhány nappal később, már a vallási törvényről folytatott vitában Teleki Domokos liberális főrend gunyorosan megköszönte Scitovszkynak, hogy „más vallások iránt is aggodalommal viseltetik". Főrendi napló. 1848. 489. p. Vachot, 1848. 47. p. Varga, 1982. 1223. p. Függelék VII. Lónyay-napló (1896) 48-49. p.