Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
mint tudjuk, meg is történt, és - nem kis részben a pesti forradalom hatására Batthyány 17-én már mint kinevezett miniszterelnök tért vissza Pozsonyba, és a törvényhozás megkezdhette a polgári átalakulást biztosító paragrafusok megalkotását. 91 ) A március 4-14. között tulajdonképp komolyabb tennivaló nélkül Pozsonyban maradt főrendeknek volt tehát bőven idejük átgondolni a kossuthi indítványban foglaltakat, Rimely Mihály bizonyosan ezt tette és készült arra, hogy amint a felső tábla ülését e tárgyban összehívják, pontról pontra ellentmondjon a felirati javaslatban foglaltaknak. Kialakult véleményére azonban már az az egy-két elejtett megjegyzés is éles fényt vet, amelyet az alsó tábla 9-i üléséről kiadott, „az országgyűlési tárgyalások siettetése" tárgyában kelt üzenet szövegéhez fűzött. 92 A rendek határozott nemtetszésüknek adtak hangot a felső tábla elnökségének illetve a személynöknek a Bécsbe rendelése és ezzel a felirat útjának megakasztása miatt, kinyilvánították, hogy „ezen állapotot a törvények s a törvényhozás méltóságával összeegyeztethetőnek nem vélik". Reményüket fejezték ki, hogy a főrendek „a javaslott felírásnak a királyi szék elibe juttatását hozzájárulásukkal előmozdítják", ami - ismerve a felső tábla konzervatív többségét - inkább csak a nyomásgyakorlás szándékával volt magyarázható. Korábban Kossuth már egyértelműen célzott arra, hogy a főrendek ellenállása esetén kész közvetlenül is eljuttatni a feliratot az uralkodóhoz, mely Pázmándy Dénes által finomított formában - ebben az üzenetben is kifejezésre jutott azáltal, hogy a szöveg a Pozsonyban jelen lévők törvényhozási jogait és kötelességeit a távollévők magatartásától függetlennek nyilvánította. Az alsó tábla „rendellenességének tekintette a főrendi tábla üléseinek - egyértelműen politikai-taktikai indítékokból történt - felfüggesztését, Rimely rosszallotta ezt az álláspontot, lényegében jogszerűnek tekintve az udvar magatartását. A továbbiakból kitűnik, hogy Rimely főapát érezhetően félt a forradalmak következményitől. A rendek üzenete például úgy fogalmazott, hogy „midőn a körülmények súlya naponként nemcsak nem enyhül, sőt nehezedik, midőn a trón és haza bátorléte az országgyűléstől eredményt sürget", Rimely az eredményt nem a március 3-i feliratban jelölte meg, hanem abban, hogy „bátorság, béke eszközei felett kell sürgősen tanácskozni". A bevezetésben az alsó tábla kifejezésre juttatta, hogy a felirat megalkotásánál a nemzetet és a királyi házat egyaránt fenyegető „veszély megelőzésének, vagy ha meg nem előzhető, elhárításnak eszközeit" kijelölje, a főapát felháborodottan bélyegezte meg Kossuth indítványait: „bár hát ezeket kijelölték volna a szertelen reformaik helyett". Hasonló nézetek tükröződnek később az országgyűlés által a vármegyékhez intézett - megnyugtatást célzó - nyilatkozat példányára írt megjegyzéséből is, miszerint a liberálisok a re1 A részletekre ld. pl. Urbán, 1986. 17-48. p.; a bécsi útra vö. még pl. Irányi-Chassin, (1989) 147-148. p.; Deák, 1994. 89-91. p. 2 Rimely-iratok, 125., 126. sz.; vö. Irományok, 1848. 76-77. p. 51. sz. Az ezzel kapcsolatos vitákra ld. pl. Irányi-Chassin, (1989) 135. p.
