Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
nizmus és a 19. század előtt miképp fogunk megfelelni ezen törvény miatt." 75 ) Rimely csupán azt észrevételezte, hogy akkor miért kellett hangsúlyozni, hogy „vallásra való tekintet nélkül" kell az országgyűlésnek bárkit állampolgárrá fogadni (13. §.), hiszen így tulajdonképp nagyon is tekintettel kell lenni a betelepedő - keresztény - vallására. „Ez sok" - jegyezte meg továbbá, miközben olvasta, hogy az idegen hadseregbe lépő magyartól a tervezet elvette volna állampolgárságát; és újra kifogásolta hogy a külföldi hivatalt vállaló személyt akkor sújtotta volna a törvény szigora, ha ezt „közálladalmi engedelem nélkül" tette, nem pedig azért, mert a „fejedelem joga sértetik" - mint Rimely írta. Tisztázatlannak és a magyar igazságszolgáltatást feleslegesen túlterhelőnek vélte továbbá a honosításból automatikusan fakadó magánjogi problémákat, például a külföldiek és magyarok házassága és az ebből származó gyermekek örökösödési joga esetén (pl. 28. §.) Nehézséget sejtett továbbá abból is, hogy a korábbi törvények teljes viszonosságot állapítottak meg a magyarországi és erdélyi nemesi címek között, ha a másik országban az illető birtokot vásárolt. 76 Rimely felvetette, hogy mi lesz, ha Erdély más feltételekkel honosít, mint Magyarország, a külföldiek így Erdélyen keresztül könnyebbséget nyerhetnek a másik ország felé. Február 19-én a felső tábla ülésén mindebből Rimely nem sokat mondott el. Rövid hozzászólásában Vay korábbi álláspontját tette magáévá, és elítélte, hogy Teleki Lászlóék nem akarnak a törvénynek visszaható erőt tulajdonítani. Pedig a mostani külföldieknek is kellene egy határidőt szabni, hogy a honosítási kritériumoknak eleget tegyenek - fejtegette, utóbbiakat azonban Rimely nem a polgári szemléletű 1848-as javaslatban, hanem a már ismertetett korábbi törvények feltételeiben jelölte 77 meg. A felső tábla végül elfogadott üzenetében hangsúlyozta, hogy az országgyűlés továbbra is honosíthasson a törvényhatóságok mellett, s utóbbiak jogát pontosabban kell meghatározni, mint ahogy a külföldiek fogalmát is. Ennek letárgyalására azonban a márciusi fordulat miatt már nem került sor. 3.5. A Részek visszacsatolásáról A magyar reformellenzék régi követelése volt, hogy az 1836/21. tc. -be foglalt kívánságának végrehajtását (a Partium - Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyék és Kővár-vidék - Magyarországhoz csatolását) a kormányzat ne halogassa tovább. Erre egyébként az udvari körök és Apponyi kancellár is mutattak hajlandóságot (legfeljebb az erdélyi konzervatívok nehezményezték), sőt a királyi propozíció 9. pontja tartalmazta az indítványt, hogy a rendek fogadják el a „reincor-poratio" végrehajtáLd. pl. Zeller, 1894. 22. p. Pl. 1790/16. (erdélyi) tc. MT. 1540-1848. (erdélyi törvények) Főrendi napló, 1848. 311. p.
