Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

tagosítás illetve az legelőelkülönözés még nem történt meg, egy korábbi törvényjavaslat

45 fenn kívánta tartani a legeltetésre és a faizásra vonatkozóan a korábbi állapotot, míg a későbbi ennek felülvizsgálatára törekedett. Továbbá az 1836-ban kelt úrbéri törvények alapján a telek haszonvételén felül a jobbágy hasznai közé sorolta a szőlőt, az irtásokat, a faizást stb. Tagadta ugyanakkor ezek úrbéri természetét (ez számos vita forrásává vált), úgy gondolta, hogy helytelen a törvénytervezet szövegében hangsúlyozni: akár a földesúr, akár a jobbágy a faizási haszonvétel jövőbeni gyakorlásának tisztázására pert indíthat azokon a helyeken, ahol a jobbágyok addig a földesúr erdejében gyakorolták azt és önálló erdőrészük kihasításra még nem került. Úgy gondolta, erről (valamint a hasonló jogi megítélés alá eső szőlőről és kenderföldekről) külön kell rendelkezni. A tárgyban szentesített törvény (1848/3 0. tc.

46

) végül Rimely álláspontjával ellentétes szöveget tartalmazott, sőt a faizás mellett - a korábbiaktól eltérően - a rnakkolás és a gubacsszedés hasonló eljárás alá vételét is tartalmazta. A korábban indított úrbéri tárgyú pereket azonban beszüntette.

47 3.3. A magyar nyelvről szóló törvényjavaslatról Történetírásunk eddig viszonylag kevés figyelemre méltatta az utolsó rendi országgyűlés 1848 márciusát megelőzően lefolytatott vitáit azokkal a javaslatokkal kapcsolatban, melyek az áprilisi törvényekben nem kerültek elfogadásra.

48 Egyesek felidézése azonban számunkra nemcsak azért lényeges, mert ezeken a „másodrendű vitákon" keresztül is tanulmányozhatóak a polgári átalakulás alapvető kérdései, nézetkülönbségei, továbbá puszta létükkel jellemzik a feudális kori Magyarország utolsó időszakában a közélet szereplőit,

49 hanem azért is, mert Rimely főapát figyelmét erősen lekötötték. Ilyen volt például a magyar nyelvről és nemzetiségről készült és sok pontjában éles vitákat kiváltó törvényjavaslat. Alighogy véget ért a válaszfelirati vita (ld. 3.1. fejezet), az alsó tábla már 1847. december 18-án elővette a nyelvkérdést, melyhez a reformkori politikai küzdelmek során végig a magyar liberális ellenzék fontos köveIrományok, 1848. 139. sz. MT. 1836-1868. 233-234. p. Ennek előtörténetéről ld. Károlyi, 1936. 53-54. p.; a felső táblán elhangzott vonatkozó felszólalásokat: Főrendi napló, 1848. 443-446., 462. p. Megjegyezzük továbbá, hogy ezen téma kapcsán bontakozott ki az országgyűlés egyik legérdekesebb jelenete, ugyanis Tarnóczy Kázmér nyitrai követ indítványa földesúri joghatóság alatt kívánta hagyni a szőlő- és irtványföldeket, illetve minden bizonnyal a faizást és a legelőhasználatot is. Széchenyi nyilvánosan széttépte az indítványt, melynek valamennyi példányát Kossuth javaslatára meg is semmisítettek. Ld. erről pl. Szabó, 1976. 314-315. p. Az 1848/10. tc. tárgyairól és annak későbbi sorsáról részletesen: Szabó, 1948.; Orosz, 1998. Ilyenekre ld. pl. Urbán, 1986. 161. p. Irányi-Chassin, (1989) 123. p.