Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

a főrendek a választmány kiküldésének alsó táblai indítványát, a konkrét törvényjavaslat tárgyában azonban maguknak kívánták fenntartani a döntés jogát. E kompromisszumos javaslatot több liberális főrend is elfogadhatónak vélte.

41 Rimely azonban egyrészt Vay indítványában azt vélte felfedezni, hogy az a kényszerítő örökváltság elvével helyezkedne szembe, másrészt úgy gondolta, hogy az alsó tábla törekvése nyíltan a tulajdon szentsége ellen irányul, lényegében a .nemesség vagyonában történő károsodását vonná maga után. A földbirtokos réteget („mely nagyobb figyelmet és kíméletet érdemel") féltette a „bujtogatok és izgatók" által keltett háborgatásoktól, esetleges erőszakosságoktól és részletesen kifejtette, miért nem akarják szerinte a jobbágyok nagy tömegei a megváltást, hanem inkább megelégednek az ismert feudális kötelezettségekkel a kiszámíthatatlan kapitalista adó- és tulajdonviszonyok helyett. Érezhető kényszerűséggel ismerte el azt az alapelvet, hogy az úrbéri viszonyok tovább fenn nem tarthatók, indítványai azonban a megszüntetésben a legteljesebb fokozatosságot tartalmazták: addig akarta megőrizni az aktuális állapotokat, ameddig csak lehetségesnek látszott, hangsúlyozta továbbá a „tökéletes kármentesítés" iránti igényét. Érintette még az egyházi birtokok problémáit, s végezetül szintén mintegy kényszerűségből, a konzervatív ügy érdekében („a szavazat miatt") Vay indítványához csatlakozott. (Érezhetően minden bizonnyal legszívesebben az egészet levétette volna a napirendről.) A tervezett beszédének végül csak kisebb részét mondta el a téma második vitanapján 42 Vay mellett rendkívül ötletesnek találta Wenkheim Béla javaslatát, miszerint először csak az ország gazdagabb vidékeire terjesztenék ki az örökváltságot, hogy annak jótékony hatásait a vagyonosabb jobbágyoknál kifejthesse, „mert ha jelenleg a törvény szegényre, boldogra ki terjesztetik, aligha annak sikerteljes következése leend". A vitában érdemes még a figyelmet Batthyány Lajos hozzászólására felhívni, amelyben - szemben például Rimely „tökéletes kármentesítést" követelő nézeteivel - a részleges méltányos kárpótlást hozta javaslatba.

43 Szavainak ekkor különösebb következménye nem lett, a népképviseleti országgyűlés decemberi vitáiban azonban többször visszhangozták ekkor kifejtett álláspontját. A Rimely érdeklődését felkeltő kérdések közül itt emelnénk még ki a „ legelőelkülönözés, összesítés, faizás " tárgyában kelt megjegyzéseit,

44 bár az erről szóló törvényjavaslatok kidolgozása és elfogadása már a márciusi fordulat utáni időszakra esett. Április elején már bevégzett dolognak volt tekinthető a jobbágyfelszabadítás, az úrbéri szolgáltatások megszűnésével összefüggő problémák (úriszékeknél intézett ügyek, hitelintézet stb.) azonban további vitákra, törvénytervezetekre adtak okot. Egyik megjegyzésében Rimely rosszallotta, hogy azokon a helyeken, ahol a 41 A főrendek február 3-4-i ülésein történtekről használtuk: Főrendi napló, 1848. 238-259. P42 Főrendi napló, 1848. 250. p. 43 Főrendi napló, 1848. 246-247., 249. p.; Molnár, 1998. 199-201. p. 44 Rimely-iratok, 205., 214. sz.; vö. Irományok, 1848. 116. p. 109. sz.