Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

3.2. Az úrbérváltságról és a jobbágyfelszabadításról Már az országgyűlés előtt is várható volt, hogy a legtöbb vita a társadalmi reformhoz (a közteherviseléshez, az örökváltsághoz, a jobbágyfelszabadításhoz és az ezekhez fűződő törekvésekhez) fog kapcsolódni. Olyan problémakörről volt szó, mely a konzervatív főrendek - köztük Rimely főapát - érdeklődésének is középpontjában állt. Ezúttal nincs terünk valamennyi részlet ismertetésére, inkább csak Rimely egy-egy markáns gondolatának kiemelésére törekszünk. Szemere Bertalan már 1847. november 29-én beterjesztette a közteherviselésről, Lónyay Gábor december 3-án az örökváltságról szóló törvényjavaslatot. 6-án az alsó tábla többsége már magáévá is tette a földesúrra nézve kötelező megváltás elvét, melyet nem sokkal később az ősiség eltörlésének, majd - feszült szavazási arányokat követően - a háziadó elvállalásának és az országos pénztár felállításának kinyilvánítása követett. A javaslatok (különösen a háziadó vonatkozásában) a főrendek nemtetszésével találkoztak, mire a nádor javasolta, hogy az alsó tábla indítványait egy országos választmány dolgozza ki az adónemek vonatkozásában, továbbá egy másik bizottság alakítsa ki a kötelező örökváltság végrehajtásának részletes menetét. Ezt december 21-én hagyta jóvá az alsó tábla, mely ugyan már január 12én a főrendek elé került, érdemi tárgyalására itt is várni kellett február elejéig.

33 A főrendek három hetes halogatásának okaira Rimely már idézett országgyűlési naplójának (ld. 3.1. fejezet) utolsó bejegyzése is iránymutatást ad. „E tárgyban volt látható, hogy a conservativek magukkal tisztában nem voltak, nem megegyezők és azért nem erősek, ez kitűnt már a konferenciában, és azért a tanács, [kozás] elején csak az szorgaltatott, hogy a nemesség a közszükségek fedezéséhez járuljanak." (Mind az ellenzékiek, mind a konzervatívok konferenciákon igyekeztek egyeztetni nézeteiket.) Rimely alapvető álláspontja - mint az a rendektől a nádor által javasolt választmány tárgyában kelt üzenetekhez fűzött megjegyzéseiből kitűnik

34 - ismét gyökeresen eltért a liberális ellenzékétől, utóbbiak ugyanis az önkéntes örökváltságot becikkelyező, amúgy is „félliberális"

35 1840/7. tc.-et a tapasztalások szerint elégtelennek tartották a jobbágyfelszabadítás megvalósítására. Rimely fő érve ezzel szemben elsősorban az volt, hogy sok helyen maguk a jobbágyok ellenezték inkább önnön Az 1848. március közepe előtti örökváltság-vitákkal foglalkozó fejezethez - további idézés nélkül - használtuk: KLÖM. XI. küln. 369-373., 634-657. p.; Vörös, 1980. 1211-1212. p.; Molnár, 1996. 148-149. p. stb. A kérdéskör egészére: Varga, 1971.; Szabó, 1976.; a kötelező örökváltság és az országgyűlési választmány kiküldését illető vitákról, határozatokról részletesen: Varga, 1982. Rimely-iratok, 45., 63. sz. Irányi-Chassin, (1989) 111. p.