Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - PÁJER IMRE: Hermann Róbert: Győr város és megye hadtörténete

lakosságából állították össze. Erénye a tanulmánynak, hogy a zászlóaljak szervezése mellett röviden bemutatja azok további sorsát is. A szervezőmunka mellett Győr a hadi eseményekben is jelentős szerephez jutott. A hadak kelet-nyugati irányú váltakozó mozgása minden alkalommal érintette a várost. 1848 október elején magyar részről erő híján védhetetlen volt a város, de azt Jellacic sem tudta megtartani. Decemberben, a császári haderő támadásakor már sáncolási munkákkal készítették elő a védelmet, de a kemény hideg beköszöntése (még ágyúval is járhatóvá váltak a vízzel elárasztott területek) és a várt erősítés elmaradása a város feladására kényszerítette Görgeit. A tavaszi hadjáratot követően fontos szerepe lett Győrnek 1849 májusában és júniusában is. A közvetlen irányításért vetélkedő parancsnokságok (Központi Hadműveleti Iroda, Klapka) nem könnyítették meg Poeltenberg Ernőnek, a Győrben állomásozó VII. hadtest parancsnokának helyzetét. A császári erők Duna jobbparti mozgolódása arra késztette a magyar hadvezetést, hogy a Rába-vonal védelmére rendelje Kmety György ezredes önálló hadosztályát. Kmety Poeltenberggel összehangolva sikeres támadást intézett június 13-án a Csornát előző nap megszálló császári csapatok ellen. Viszont mind Kmety, mind Poeltenberg számára, csak június 26-án vált egyértelművé, hogy Haynau serege Győr bevételére készül. Poeltenberg tábornok jól mérte fel tennivalóit és taktikusan, szívósan védte a várost, bár azt a közben odaérkező Görgeivel együtt a túlerővel szemben fel kellett adnia. Az újabb császári megszállást Klapka komáromi kitörése szakította meg. Ali napos átmeneti magyar uralom már nem volt képes a helyzeten változtatni. Hermann Róbert tanulmányában a Győr város és megye területén történteket mindvégig a külpolitikai, az országos politikai és katonai helyzetbe illesztve mutatja be. Hazai és ausztriai levéltári kutatásai alapján összefüggéseiben rekonstruálja az eseményeket, felvázolja az elszalasztott lehetőségeket is. Megismerhetjük tanulmányából az egyes szereplők sikeres vagy sikertelen tevékenységét, esetenként jellemét, alkalmanként önértékelését. A szabadságharc katonai vezetői közül Görgei Artúrt, Poeltenberg Ernőt, Klapka Györgyöt, Kmety Györgyöt, Győr vonatkozásában például Zichy Ottó nemzetőr őrnagyot, Szabó Kálmán és Lukács Sándor kormánybiztosokat, Gyapay Dénes kormánybiztosi helyettest, Korbonits István és Mendel István polgármestereket, stb. A hadi események mellett a szerző olyan tényeket is közöl, melyek csak közvetve érintenek katonai kérdéseket. Tanulmányából megtudhatjuk például, hogy a nemzetőri szolgálatra kötelezett győri polgárok kimozdításuk esetén képesek voltak pénzért helyetteseket fogadni. Vagy, a győri magyar és német szabó céh nem volt hajlandó a ruházati bizottmány által megszabott összegért megvarrni a honvédek egyenruháját. Egy másik érdekes adat: Jellacic átvonulásakor Győr polgármestere németül üdvözölte a tábornokot, aki magyarul válaszolt. Folytathatnánk még a sort a tanulmány olyan részleteinek felelevenítésével, melyek a város lakosságának hangulatát, érzelmeit, hozzáállását tükrözik.