Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - MÁRFI ATTILA: Székesfehérvár nemzetőrei

Székesfehérvár nemzetőrei 1848-ban Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján az ország közgyűjteményei, így a levéltárak is igyekeztek az őrzésükben álló történeti dokumentumokat felhasználva méltó emléket állítani a sorsdöntő történelmi események. Helytörténeti kiállítások, emlékülések, történelmi konferenciák és különböző kiadványok (forráskötetek, tanulmányok, kiállítási tárgymutatók) sorozata jelzi, hogy a fontos, történelmi dokumentumokat őrző archívumok milyen gazdag forrásanyaggal járulhatnak hozzá a történelmi múlt ismertetéséhez, elemzéséhez. így lehetőség adódott arra is, hogy az évtizedekkel ezelőtt megkezdett kutatási eredményeket kiegészítsék, illetve a kutatásokat folytassák, s új (ideológiai indíttatástól mentesebb) megközelítésben tárják a nyilvánosság elé. A népszerűsítő-ismeretterjesztő és az új kutatási eredményeket publikáló kiadványok sorában akad olyan szintézis, amely mindezeket az ismérveket felvonultatja: Magony Imre: „Székesfehérvár nemzetőrei 1848-ban" cím alatt megjelentetett könyve ugyanis felhasználja a korábbi helytörténeti kutatók (Vidos Géza és Lauschmann Gyula) e témakörben megjelent publikálásait. Ugyanakkor módszeres levéltári feltáró munkájának eredményeként forráskritikával is élt e közlések tényanyagát és végkövetkeztetéseit illetően. E történeti írások és a levéltári dokumentumok feldolgozásával önálló tanulmányban ismerteti a székesfehérvári nemzetőrség történelmi szerepét, s a kötet második fejezetében gazdag forrásanyaggal egészíti ki a szintézist. Az igényes és ízléses küllemben közreadott kötet első részében a szerző tanulmánya olvasható, amely két fő fejezetben taglalja a fegyveres testület történetét. A már említett helytörténetírókon kívül Magony Imre, Urbán Aladár 1973-ban kiadott, a nemzetőrséggel összefüggő országos eseményeket ismertető tanulmánykötetének közléseit is felhasználva, mintegy országos történelmi keretben helyezi el a székesfehérvári nemzetőrség megszervezésének és működésének főbb történéseit. De fontos segítséget nyújtott Erdős Ferenc 1978-ban közzétett tanulmánykötete is, amely Fejér megye 1848/49-es eseményeit ismerteti. így a két törvényhatóság közötti kapcsolatokat szervesen lehetett e kiadványban ismertetni. Az eredetileg karhatalmi feladatok ellátására felállított nemzetőrségekről az 1848. április 11-i úgynevezett XXII. törvénycikk rendelkezett. A törvény értelmében kizárólag törvényhatóságok (megyék és városok) területén szegeződhettek meg a nemzetőrszázadok. Az így megalakult fegyveres egységek központi irányító szervezete az Országos Nemzetőri Haditanács volt. Kapitányi rangig maguk választhatták tisztjeiket, viszont ennél magasabb rendfokozatú feljebbvalóik kinevezéssel kerültek a nemzetőregységek élére. Megszervezésükkor komoly gondot jelentett a felfegyverzés és a kiképzésük. A délvidéki háborús fenyegetettség hatására azonban felgyorsult a szervező munka, s a rendfenntartás mellett honvédelmi feladatokat is elláttak. A kötelező sorozást hamarosan az önkéntesek mozgalma váltotta fel, s ekkor soraik-