Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - DOMINKOVITS PÉTER: Életrajz Győr 1849. évi védőjéről, Poeltenberg Ernő honvéd tábornokról

zetten sikerült, a VII. hadtest 4 %-os veszteséggel vonult vissza Komárom kányába, ahol is július során részt vett a komáromi sáncok körüli csatákban.

2 Hol elővédet, hol utóvédet adva - Leiningen-Westerburg tábornok vezénylete alatti hadtesttel felváltva - vonult le a Feldunai hadsereggel Vác-Miskolc útvonalon az elhibázott, de parancsként elfogadott dél-magyarországi seregösszpontosításra. A visszavonulás során, az orosz fösereggek vívott harcok közepette a július 19-20-i orosz béketárgyalásokat ő is elutasította: a követelt feltétel nélküli megadás helyett az alkotmány biztosítását tartotta alapvetőnek. Július végén, augusztus elején Szemere Bertalan miniszterelnök és Batthyány Kázmér külügyminiszter oroszokkal folytatott béketárgyalási terveiben a kitűnő francia nyelvtudással rendelkező Poeltenberg is feladatot kapott. Beniczky Lajossal augusztus 5-én a magyar államiratot átadó követekként keresték fel az orosz tábort. Bár Rüdiger lovassági tábornok barátságosan fogadta őket, a korábbi tárgyalási alap semmit sem változott. Az orosz táborból Aradra már a kormány lemondását követően érkeztek le, ahol Poeltenberg az elmúlt hetek tapasztalatait követően maga is az oroszok előtti fegyverletétel határozott támogatójaként lépett fel. Világos után tíz nappal adták át az oroszok őt is a császáriaknak - ez a lépés vitathatatlan csalódás volt számára. Három nappal később, augusztus 26-án Kari Ernst fohadbíró a többi - később mártírhalált halt - magyar főtiszttel együtt megkezdte Poeltenberg kihallgatását is. A per vitathatatlanul koncepciózus volt, amit Poeltenberg esetében az is érzékel, hogy érdekében családja, felesége mellett aki Bach belügyminiszternél kért protekciót -, Leopold von Hennet Csehország császári főbírája is közbenjárt, aki kiemelte a vádlott cs. kir. katona foglyok, fogoly katonatisztek iránti figyelmességét. A börtönnapokból csak 9, feleségéhez, apjához írott levél ismert. Az október 5-én kihirdetett ítélet őt is - ahogy a többi elítélt magyar főtisztet is - megrázta. Másnap a 13 aradi vértanú között elsőként került hóhérkézre. Poeltenberg Ernő 1848/49-es pályaívét az ellentétek jellemezték. A forradalmi tavasz során kifejezetten ellenállt a Magyarországra vezénylésnek, magát az itáliai hadszintérre kérte, de e törekvése sikertelensége miatt kényszeredettsége 1848 őszén is tartott. A törvényes magyar forradalom, s szabadságharc oldalán történő megmaradása valószínű nem csekély egyéni vívódás következménye lehetett, de elhatározása mellett következetesen, az ellenfelet mindig is becsülve megmaradt. Hadvezéri kvalitásait biográfusa úgy jellemzi, hogy azon - nem éppen nagy számú 2 Poeltenberg győri tartózkodására vonatkozó forrásokat - többek között tekintélyes számú jelentését - publikálta: Hermáim Róbert: Győr város és megye hadtörténete 1848-49-ben. Győr, 1998. passim. A térségre vonatkozó szisztematikus kutatás eredményeként a dunántúli hadjárat e recenzióban érintett két ütközetének legújabb feldolgozását és okmánytárát ugyancsak ő készítette el: Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára, 1849. június 13. Sopron, 1999., Uö.: Az ihászi ütközet emlékkönyve 1849-1999., Pápa, 1999.