Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - DOMINKOVITS PÉTER: Életrajz Győr 1849. évi védőjéről, Poeltenberg Ernő honvéd tábornokról

ni. Nemcsak Apponyi Károly ezredes követett el mindent annak érdekében, hogy az Ausztriában állomásozó, de döntően magyar honos Sándor huszárezredet ne vezényeljék Magyarországra, és így ne cseréljék ki a nagyváradi 6. (Wrbna) könnyűlovas ezreddel, hanem Poeltenberg is, aki ezredparancsnokával Latour hadügyminisztert is felkereste Itáliába vezénylését kérve. Ez a politikai állásfoglalás megegyezett a tisztikar jelentős részének nézeteivel. Nem ok nélkül a Magyarországra történő átvezénylés szabadságolások sorozatát hozta magával. Poeltenberg a sikertelen átlépési kísérlet után valószínűsíthetően 1848 szeptemberében Teleki Ádám, István nádor, majd Móga parancsnoksága alatt részt vett a Jellacic elleni dunántúli hadjáratban, s a pákozdi ütközetben is. E hadjárat folytatásaként ő is ott volt a parendorfi táborban, de az október 13-i sikertelen határátlépési kísérlet után több tiszttársával együtt kikelt az országgyűlési végzés ellen. Pázmándy Dénes az országgyűlés elnöke, illetve Csány László fokormánybiztos, Bónis Sámuel és Luzsénszky Pál nemzetgyűlési biztosok az elégedetlenek eltávolítását javasolták, amire Kossuth október 8-án utasította is a Hadügyminisztériumot. Ekkor váratlan fordulat követlkezett be: Poeltenberg és Vécsey az elbocsájtás hírére hibájukat beismerve maradásukat kérték, amit természetesen megnyertek. Kossuth ezt követően hangulatjavító intézkedésként őrnaggyá nevezte ki Poeltenberget, aki mint előre sejthető, részt vett - a szembenálló felek hadait tekintő objektív értékelés tükrében - valójában sikeresnek nevezhető schwechati csatában. (Hisz itt a sereg teljes felmorzsolódására is jó esély volt.) '48 novemberében kitüntette magát az elővédharcokban, pl. 3-án Simunich altábornagy ellen a nádasi szorosban. Windisch-Grátz december 16-án megindult offenzívája a Görgei vezette Feldunai hadsereget visszavonulásra kényszerítette. Ennek során Poeltenberg és egysége a Karger dandár kötelékében tevékenykedett. Legemlékezetesebb harci tette Mosón megye területén az albertkázmér pusztai kitörése volt. Perczel móri veresége után a beteget jelentő felettese, Karger neki adta át a dandára vezényletét. így Görgei felvidéki téli hadjáratában már dandárparancsnokként vett részt. Bár Görgei eredményei miatt már 1849. február l-jén ezredessé léptette elő, Karger le nem zárt szolgálati viszonya miatt kinevezése végső megerősítése csak május elején történt meg. Az új fővezér, a nem győzelmei, hanem litvániai bravúros visszavonulása miatt legendássá nőtt Henrik Dembinsky által sikertelenül koordinált kápolnai csatában is részt vett. Február 26-án - az első napon - az aldebrői erdőnél támadott, de a nagy túlerő miatt vissza kellett vonulnia. Másnap Verpelétnél a szembenálló osztrák sereg egyik legjobb tábornokával, Schlickkel szemben Klapkát segítette. Schlick a tavaszi hadjárat megkezdésekor is kemény ellenfelévé vált: április 1-2-án váltakozó szerencsével küzdöttek Hatvannál - a Gáspár hadosztály támogatása hozta meg a győzelmet. Április 6-án ugyanez a két hadosztály kardcsapás nélkül megszállta a Galga-vonalát, de az önnállótlan Gáspár a hadosztályparancsnokok és a tisztikar kérésére sem avatkozott be az isaszegi csatába. Ez a kényszerű passzivitás már nem mondható el az igen véres április 19-i nagysallói ütközetre, ahol is Poeltenberg ve-