Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

mai rendelkezik pénzkibocsátásra és a hadsereg ellátásához szükséges rendeletek megtételére. A kormány költözésébe Kossuth nem egyezett bele. Görgei azt is java­solta, hogy az orosz főerő mozgását lassítandó, tárgyalni kellene az oroszokkal. Kossuth fölvetette azt is, hogy Bemet kellene kinevezni fővezérré. Görgei kijelentet­te, hogy kész Bem alatt is szolgálni, de kételyei vannak, hogy ez a teljes összponto­sítás megvalósítható-e jelen pillanatban. A határozat tehát egy kétközpontú koncent­rációt irányzott elő. A leglényegesebb az Ausztria elleni támadás volt. Az összpontosítás „leggyengébb láncszeme" a IX. hadtest volt. Június 27-én azonban kellemetlen hír érkezett Wysockitól. Lényege az volt, hogy az oroszok 18 000 főnyi lovassága miatt nem mer támadni, mert csapatait legázolhatják. Wysocki visszavonulása azzal fenyegetett, hogy az orosz főerő még a tervezett összpontosítás előtt eléri az Alföldet. Kossuth e napon közölte Bemmel, hogy szerinte csak minden erő Bem fővezérsége alatti gyors koncentrációja menthet meg. Ha ez nem történik meg, az orosz fősereg egy héten belül Pesten, vagy ami még rosszabb, a fősereg hátában lehet. Június 28-án Kossuth kérte Wysockit, legalább azt próbálja meg elér­ni, hogy az orosz hadsereg két hétnél előbb ne érhesse el Gödöllőt. Ha ez sikerül, meglehet, hogy Bem győz Erdélyben és kijön onnan, vagy Vetter megveri Jellacicot, s felvonul az oroszok ellen. 288 Katonai szempontból a komáromi haditerv a lehető legjobb volt. Komárom a Habsburg-birodalom legjobb erődítései közé tartozott. Amíg magyar kézen volt, s a magyar fősereg ott állomásozott, addig a cs. kir. fősereg sem mozdulhatott el onnan. Hiszen elvonulása esetén azzal kellett számolnia, hogy a magyar fősereg Bécs felé tör előre. A komáromi összpontosításnál a magyar erőknek - figyelembe véve az orosz főerők mozgását - kb. két hetük lett volna arra, hogy megpróbáljanak veresé­get mérni Haynau seregére. Az orosz, illetve a cs. kir. főerők az összpontosítást nem tudták zavarni, hiszen az átcsoportosításokat a Duna bal partján is végre lehetett hajtani. Hála a Szolnok-Pest-Vác közötti vasútvonalaknak, a csapatokat vasúton is lehetett mozgatni. Komáromnál a vár raktárkészletei, a Dunántúlról és a Felvidékről beszerezhető készletek lehetővé tették a hadsereg ellátását. Közben az ellenség sem tétlenkedett. Július Haynau táborszernagy, a cs. kir. csapatok újdonsült parancsnoka különbözött elődeitől; mind a hadmozdulatait túl­kombináló Windisch-Grátztől, mind az aggodalmaskodó Weldentől. Annak ellenére, hogy csapatait június 9-én Patánál, 13-án Csornánál, Seregakolnál és Aszód-pusztá­nál, 14-én Seregakolnál és Vasáruinál, 15-én pedig Patánál és Sopornyánál kisebb vereségek érték, nem esett kétségbe. A csornai ütközet után a Duna jobb parti cs. kir. erők parancsnokai, az egyébiránt merészségéről ismert Schlik altábornagy, s a III. hadtest ideiglenes parancsnoka, Burits altábornagy vissza akartak vonulni, mire Hermann: Minisztertanácsok 3-28. o.

Next

/
Thumbnails
Contents