Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

netalán áttörő ellenséget. Kossuth úgy vélte, Perczel három útvonalon csatlakozhat Görgeihez: 1. Ha Görgei védhetetlennek találja Győrt, akkor Perczelnek egyenesen Buda felé kell tartania. 2. Ha nem, akkor Győr legyen Perczel úticélja. 3. Perczel Stájerországon keresztül vonulva, Fürstenfeld felől nyomul be Sopron megyébe, s onnan Győr felé. A terv ugyan regényesnek látszik, de Kossuth ekkor még nem tudott a cs. kir. főerők Duna-jobbparti támadásáról, s azt hitte, hogy a főtámadás a nádasi szoros felől, de mindenesetre a bal parton következik be. Röviddel a levél befejezése előtt jött az újabb vereség kósza híre: a temesvári várőrség szétverte az aradi ostromsereget.

207 December 17-én, amikor Görgei december 14-én éjfélkor írott újabb leveléből arról értesült, hogy a tábornok mégsem adja fel Pozsonyt, szemrehányást tett neki a korábbi, elsietett bejelentésért. „Lehet, hogy egész vidékek esendnek áldozatul" írta Perczel felrendelésére célozva. Ugyanakkor természetesen örömmel fogadta Pozsony védelmének hírét. Kételyeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy „amely percben Nádas elvész, a 12 mérföldnyire fekvő Pozsont azonnal fel kellene adni". Úgy vélte, Schlik nem bolond, hogy „9000 emberrel Miskolc felé bemásszon az ország szívébe", tehát vagy Kassánál marad, és Galíciából erősíti magát, vagy megpróbál Simunichcsal egyesülni. Ez utóbbit meg kellene akadályozni, s ezért Simunichot meg kellene verni. Legjobb lenne, ha Görgei maga sietne Nádas felé, s azalatt Pozsonyt biztos kezekre, pld. Lázár György tábornokéra bízná. „Én ütközetet kívánnék - de olyat, melynek szerencsés kimenetele előre, úgy az alkalmazott erők száma, mint a vezér ügyessége által előre biztosítva van. Nem írhatok sokat, de esküszöm Önnek, Öntől most, de éppen most egy győzelem, ha mindjárt nem végeldöntő volna is, de nem is holmi »Vorposten Gefecht« [előőrsi ütközet], hanem »Schlacht« [csata], a hazát mentené meg". Figyelmeztette Görgeit a közvélemény fontosságára, majd Napóleon példáját idézte neki, aki soha nem törődött esetleges bekerítésével, hanem kinézte a főpontot, oda vetett 100 löveget, „s megtörte a fő pontot, s azok, akik túl akarták szárnyalni, futottak". Végül figyelmeztette a tábornokot: „Seregünkben meg amint most áll, inkább van támadó, mint az ágyútüzet veszteg álló passzív bátorság", s ezért „nekünk legjobb defenzívánk az offenzíva".

208 Kossuth jól ismerte fel, hogy a főtámadás nem Nádas-Pozsony irányból történik; ám nem számolt a jobb parti támadás lehetőségével. Ugyanakkor sietett Perczeit és Balogh János trencséni kormánybiztost értesíteni, hogy Görgei mégsem adja fel Pozsonyt.

209 Alighogy a futárok elmentek, megjött Görgei december 17-i levele a december 16-i főtámadás és a határmenti vereségek hírével. Kossuth nyomban átlátta a vereség okát: „minden falu külön védelmeztetett, s így természetesen mindenütt egymástól különválva, mindenütt gyenge volt". Ebben kétségkívül igaza volt, ám ő volt 207 KLÖM XIII. 770-771. o. 208 KLÖM XIII. 778-780. o. 209 KLÖM XIII. 788-789. o.