Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

IX. Rimely beszéde a vallásügyi törvényjavaslat vitájában, 1848. április 4

275 A dolog jelen stádiumában hosszas lenni nem akarok, ezen ügyet mindenkor komoly ügynek tartottam, és soha szándékom nem volt az egyes feleselgetésekre válaszolgatni éppen ez ügyben, mely nem egyesek, hanem az egész egyház ügye; jelenleg is rövidre szorítom észrevételemet. Az mi az elmondottakban engemet érintett s mondhatom sajnosán érintett, az, hogy őméltóságok Teleki László és Teleki Domokos urak azon gyanút akarák a katolika egyházra húzni, mintha ez a szabadság elvének nem hódolna, s mintha mi, midőn azt akartuk, hogy ezen záradék („hitelveink s egyházi szertartásaink épségben tartása mellett") betétessék, ezáltal a többi egyházaknak szabadságát akartuk volna korlátozni. Én részemről mindenkor sajnálom és sajnálni fogom azt, hogy ha a törvényhozás nem részletes törvényeknek kifejtésével, hanem egész elveknek törvénybeni kimondásával foglalkozik, mert ezek azok, melynek nemcsak vallásos, hanem polgári törvényekben is mindenkor a legnagyobb súrlódásokra, s legtöbb félreértésekre adnak alkalmat. Ha itt is ezen általános elv helyett, hogy viszonosság állapíttatik meg, egyes esetek s részletek állanának előttünk, s ha látnánk azt, hogy miben kívánják a más felekezetűek a viszonosságot s egyenlőséget, akkor egyenesen, biztosan s határozottan mondhatnánk ki véleményünket. Nekünk tehát nem volt más módunk egyházaink szabadsága megóvására, mint azt kívánni a karok és rendektől, s azt kérni a méltóságos főrendektől, miszerint engedjék meg azt, hogy ezen óvást - tudniillik egyházi szabadságunknak óvását egy általános kifejezési! szerkezetbe tegyük be, valamint a törvényjavallat szabadságunk elvét élőnkbe adja. Ez vala az oka, amiért mi is azon általános záradékot kívántuk. Mármost bátor vagyok akárkit is felhívni a méltóságos főrendek közül, vajon a katolika egyház szabadságtalan-e akkor, amidőn a maga hitelveinek s egyházi szerkezetének fenntartására törekszik? Hát miben állana a katolika egyház szabadsága, ha hitelveit s egyházi szerkezetét fenntartani szabadságában nem állana? Megvallom, valamint egyházamnak szabadságát ebben helyheztetem, úgy más egyházaknak is szabadságát különben nem értem, hanem hogy ők magukat fenntarthassák, kifejthessék s terjeszthessék, mi minden társulatnak öntermészetében fekszik. Meglehet méltóságos főrendek, hogy midőn a viszonosság alkalmazása kerül szőnyegre, akkor tűnnek ki olyanok, melyeket pécsi püspök őméltósága megemlített, hogy különféle vallású felekezetek között éppen azért, hogy különfélék az elvek, melyekre bazírozva van az egyházak szerkezete, tökéletes egyenlőség és viszonosság lehetetlen, de azért, hogy mi most egy általános záradékkal akarunk élni, minket szabadságtalanoknak nevezni, s azért gyanút reánk róni, hogy mi az alkotmányosságnak nem hódolunk, méltánytalanság, ezt magunkra nem vállalhatjuk, sőt részemről a mindenkori vallásos szabadságnak örömest hódolok, bátor vagyok ezt magamtól visszautasítani. Egyébiránt, mi az egész dolgot illeti, lássák a nagy Főrendi napló, 1848. 490. p.