Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

rölte volna az egyházi hatóságok bíráskodását és a katolikus papok bűntetteit, kihágásait ugyanúgy világi bíróság elé utalta, mint másokét. Az egyháziak hosszasan bizonygatták, hogy a rendi alkotmány kezdete óta fennállott kiváltságról volt szó, továbbá hogy a püspökök ítélkezési joga papjaik felett nemcsak jogszerű, hanem kívánatos is. Jellemző (és 1848-ban újra megfogalmazódó) érveléssel fejtegették továbbá azt is, hogy a köztörvényes bűnöket elkövető papoknak világi bíróság elé való citálása az egész egyházi rend tekintélyének aláásásához vezet, melynek változatlan fenntartása „magának a státusnak különös érdekében fekszik, mert amannak csökkentével hanyatlik a religio iránti tisztelet, melynek fogyatkozása ismét kártékonyán hat vissza a közállományra". „A keresztény morál magában oly sanyarú, hogy megtartására nézve a tömeg annak hirdetőiben példát akar látni" - hangoztatták, s a papok bűneinek nyilvánosság előtti titokban tartását, az egyház bíráskodási hatalmának és feudális kiváltságainak változatlan fenntartását közérdeknek tekintették, melynek érintetlenül hagyását az „alkotmányos" rend egyik alappilléreként akartak megóvni.

199 A különvéleményt egyébként az egyház részéről az 1848-ban is nagyon aktív Lonovics József és Bezerédy Miklós (1843-ban még nagyváradi kanonok) írta alá. A városi hatóságok tisztújításáról szóló részben újra felkeltette az egyháziak figyelmét, hogy a papság választójogáról külön passzus nem rendelkezett. Popovics Bazil munkácsi görögkatolikus püspök szerint „világosan ki kell jelenteni, hogy az egyházi rend tagjai is a választók sorába jussanak". (Majláth országbíró szerint ez felesleges, hiszen az egyéb feltételeknek a papok úgyis megfelelnek, vagyis választójogosultak.) Ekkor kért szót Rimely is és kifogásolta, hogy a javaslat 6. §. b.) pontja szerint a város határában egy év óta letelepedett kereskedők, műhelytulajdonosok stb. is választójogot kapnak, és indítványozta, hogy hangsúlyozzák a honpolgárság feltételét is. Különben - mondta - az alig egy éve beköltözött külföldiek ezt a paragrafust kiskapuként használhatják és beleszólhatnak a választásokba, „mely jogot a törvény aligha meg akarna adni". Rimely itt lényegében figyelmen kívül hagyta, hogy a korábban vitatott tervezeteket (köztük a honosítást is, Id. 3.4. fejezet) a március 18-i határozatok értelmében a diéta félretette, és a főapát úgy beszélt a honosítási törvényjavaslatról, mint megvalósítás küszöbén álló indítványról, melyhez a többit is harmonizálni szükséges. Eötvös József röviden rámutatott, hogy a pontosítás felesleges, nyilvánvalóan csak honpolgároknak adható választójog, így a tárgyalásokban tovább is léphettek. Szintén a 6. §-hoz tartozik még az említésre méltó körülmény, hogy eredetileg a szöveg „valláskülönbség nélkül" adta volna a városiaknak a választójogot, mely elé - a pozsonyi zsidóság erre hivatkozó követelése, illetve a pogromok miatt - a vita során a „törvényesen bevett" jelzőket toldották.

200 A témáról, annak az 1843-44. évi országgyűlésen történt tárgyalásával ld. még: Kérészy, 1936. 17-21. p. stb. A főrendek idézett március 24-i vitáját, Rimely beszédét ld.: Főrendi napló, 1848. 408409. p.; Károlyi, 1936. 134-135. p.; az eredeti javaslatokhoz képest alaposan rö-