Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

hogy nem olyan nagy jelentőségű ez az ügy, a rendek csak „ráadásként" akarják a szószékekre vonatkozó passzus szövegben hagyását. Később Teleki László is „csekély és nem fontos" tárgynak minősítette az ügyet. A lényeget először Ürményi József mondta ki, nevezetesen, hogy az egyháziak tudják-e garantálni a puszta kihirdetést politikai izgatások nélkül. Scitovszky püspök szerint a választási határidők pártatlan kihirdetését senki nem várhatja az egyháziaktól, és nem tagadta, hogy a jövőben is lesznek olyan politikai erők, melyekkel a katolikus egyház szövetkezik, így az esetleg óhatatlan agitációba keveredő papok méltatlan támadásoknak lehetnének céltáblái, az „egyházi szószék, mint legszentebb hely politikai térre fog átalakíttatni". Áthidaló megoldásnak - Rimelyhez hasonlóan - az istentisztelet után a templom előtti téren történő kihirdetést javasolta. A felszólalók egy része kételkedett a pártatlan kihirdetés lehetőségében, mások emlékeztettek rá, hogy alkalmasint szoktak közérdekű eseményeket, felhívásokat (például katasztrófa sújtotta területek megsegítésére stb.) a templomban közzétenni, a választásokkal kapcsolatban sem lenne ez másként. Teleki László alaptalannak tekintette azt az elterjedt egyházi álláspontot, hogy Isten szolgái számára megengedhetetlen efféle, a vallási tanokkal illetve szertartásokkal össze nem egyeztethető tevékenység, hiszen itt teljesen „semleges" hirdetmények közzétételéről van csak szó. Egyes főrendek pedig arra emlékeztettek, hogy ha politikai érdekei úgy kívánták, a papság soha nem volt rest saját szempontjai mellett közéleti szerepet vállalni, nézeteit nyilvánosan hangoztatni (például a korábbi megyei tisztújítások, követválasztások alkalmával a konzervatívok oldalán), tehát ne legyen olyan érzékeny egy választási határidő közzétételekor. Ocskay püspök ünnepélyesen - ámde eredménytelenül - tiltakozott a papság korteskedésének emlegetése ellen, Wesselényi Miklós szavai pedig már az egyházzal kapcsolatos új típusú szerepvállalás igényére utaltak: „Miután a népképviselet létezni fog, azon kell lennünk, hogy minden ember ismerje polgári alkotmányunkat [...] e célt csak úgy lehet biztosan elérni, hogyha az egyházi szószékből fog a népnek kihirdettetni." A főpapok (köztük Rimely) aligha voltak elragadtatva az ötlettől, hogy az általuk rosszallott, a feudális alkotmányt felszámoló áprilisi törvényeket népszerűsítsék híveik előtt.

188 A 13. §. végül változatlan formában került a népképviseleti országgyűlésről szóló törvény szövegébe.

189 Az alsó tábla április 2. délutáni kerületi ülésén szenvedélyes vita kezdődött a „megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról" szóló Kossuth által szövegezett törvényjavaslatról. (Már az első, a törvény címével kapcsolatos változtatás is sokatmondó, Kossuth eredetileg a „megyei gyűléseknek népképviseleti alapra állításáról" titulust szánta.) A fő vita akörül bontakozott ki, hogy a mindenképpen hamar összehívandó megyegyűléseken megmaradjon-e a nemesség fejenkénti szavazati joga és Megjegyezzük, 1848 tavaszán Eötvös József kultuszminiszter felkérésével összefüggésben mégis megtörtént, hogy a szószékekről ismertették az áprilisi törvényeket. Ld. pl. Sarnyai, 1998. 743-744. p.; Meszlényi, 1928. 37-38. p. stb. MT. 1836-1848. 223-230. p.; ld. még Károlyi, 1936. 104-113. p.