Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)
RECENZIÓ - Turbuly Éva: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére
TANULMÁNYOK CSATKAI ENDRE EMLÉKÉRE Csatkai Endre 100. születésnapjára jelent meg a Soproni Múzeum tisztelgő kötete egykori igazgatója emlékére. A szerzőségre a Csatkai-díjasok kaptak felkérést, és azok, akiket személyes szakmai, baráti kapcsolat fűzött a muzeológus-művészettörténészhez. A Csatkai-díjat az özvegy hozta létre röviddel a tudós halálát követően: olyan 35 év alatti fiatal kutatók kaphatják, akiket pályafutásuk, helytörténeti publikációik alapján arra a kuratórium érdemesnek tart. A nagyszámú felkérésnek csaknem mindenki eleget tett, így terjedelmes, 456 oldalas, 42 kisebb-nagyobb tanulmányt kitevő kötet született, amelyben művészettörténészek és régészek mellett történészek, levéltárosok, néprajzosok, építészek, geofizikusok, erdőmérnökök, nyelvészek publikálnak. A szerzők, s így a témák sokszínűsége hathatna zavaróan is, a színes kaleidoszkópban azonban összeáll a kép, központjában — bár nem minden tanulmány soproni témájú — a várossal, amely szoros szálakkal kapcsolódik szűkebb és tágabb környezetéhez. Gerald Schlag alapos, német nyelvű tanulmányában Csatkai Kismartonban töltött éveit, kinti publikációs tevékenységét, s a Burgenlandi Tartományi Múzeum létrehozásában játszott szerepét ismerteti. Póczy Klára az egykori Scarbantia városi önkormányzatának feladatait és eredményeit, Gömöri János Fertőrákos Árpád-kori eredetű templomának építéstörténetét mutatja be. A harmadik régészeti témájú cikk Nováki Gyuláé, aki a Sopronbánfalva felett nyomaiban még fellelhető sáncvár datálását végezte el régészeti felmérések és levéltári források felhasználásával, kiderítve, hogy a középkorinak ítélt sáncvár valójában a kuruc korban épült ki egy Bécset védő erődvonal részeként. Csatkai maga is művészettörténész volt, elsősorban a barokk korral foglalkozott, így természetes, hogy a kötet legerősebb, legjobb dolgozatai a művészettörténeti és a barokk korral foglalkozó tanulmányok. A szerzők — a szakma legjobbjai — túllépve tárgyuk művészettörténeti szempontú leírásán, azokat térben és időben elhelyezve mutatják be a keletkezéstörténetet, az analógiákat, a kort, amelyben az alkotások születtek, s az embert, aki megrendelőként és alkotóként valamilyen határozott céllal életrehívta őket. Marosi Ernő a közelmúltban Ukrajnából a párizsi Louvre gyűjteményébe került, eddig ismeretlen gótikus magyarországi fa madonnaszobort helyezi el időben és térben. Rokonsági körét Bécs 15. századeleji szobrászatéban látja, keletkezési idejét 1410 körülire teszi. Urbach Zsuzsa a soproni Zettl-Langer gyűjteményben őrzött gótikus táblaképet elemzi, felkeltve a figyelmet arra, hogy a gyors restaurálást igénylő kép szerencsésen egészíti ki a Szépművészeti és az esztergomi Keresztény Múzeum gazdag osztrák gótikus gyűjteményét. Garas Klára egy olyan soproni freskóról ír, amelyet csak leírásokból ismerhetünk. Az alkotó, Gregorio Guglielmi (1714-1773) neves római festő, aki egy ideig Bécsben is élt, számos udvari megrendelésnek téve eleget. A megrendelő egy soproni borkereskedő, Gottlieb Wilhelm Edlinger, akinek Móricz Zsigmond utcai palotáját díszítették a freskók. Garas Klára leírásából elénk tárul a freskók keletkezéstörténete, a mester pályája, a korabeli gazdag főúri és polgári