Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Tuba László: A régi - új Arrabona

A RÉGI - ÚJARRABONA A Győr-Moson-Sopron megyei Múzeumok Igazgatóságának 1996. évi közleményei Megváltozott köntösben, számítógépes szövegszerkesztéssel, új külső borítóval és a hagyományokat is őrző, korszerűsített tartalommal jelent meg a megyei múzeumok közleményeinek 35/1-2. kötete. Amint a szerkesztői előszóból kiderül, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium méltányolva az évkönyvsorozat eddigi tudományos erényeit, engedélyezte, hogy „az évente egyszer megjelenő évkönyv, mint múzeumi közlemény folyóiratszerű kiadvánnyá fejlődjön." Ennek jegyében alakította ki a szerkesztő az utolsó összevont szám szigorúbb rovatrendjét, amelyben a kötet tudományos értékét és jellegét elsősorban a tanulmányok adják, ezeket kisebb közlemények, könyvismertetések és a személyi rész egészítik ki. Az Arrabona továbbra is Győr-Moson-Sopron megye régészeti, néprajzi, történeti, művészettörténeti és természettudományos értékeinek feltárását vallja alapfeladatának, de szükség esetén kitekint a tágabb régióra, a nyugat-pannóniai térségre is. Ismeretes, hogy a lemaradásokat behozni igyekvő két, három, öt évet felölelő kötetek után 1995-ben „egyenesbe jutott" az Arrabona, s remény van rá, hogy Tóth László szerkesztő buzgalma, no és a megyei közgyűlésnek a folyamatos megjelenéshez szükséges anyagiakat biztosító ígérvénye meg is hozza az eredményt, az ütemezett megjelenést. Nézzük mármost a legújabb kötet tartalmát! A leghangsúlyosabb részt a szerkesztői koncepciónak megfelelően a tanulmányok teszik ki. Ezek közül is az első blokkba a megyei múzeum névadója halálának centenáriuma alkalmából 1994 decemberében rendezett emlékülés előadásai kerültek. Bevezetőül magának Xántus Jánosnak egy a Győri Közlöny 1864 augusztusi számaiban megjelent írását választotta a szerkesztő, amelyben a sokoldalú tudós a magyar folyami gőzhajózás érdekében tett javaslatait ismerteti elmélyült közgazdasági elemzéssel, lebilincselő publicisztikai stílusban. Selmeczi Kovács Attila az etnográfus Xántus és a Nemzeti Múzeum négy évtizednyi ellentmondásos kapcsolatát foglalta össze, amelynek során a tudós utazó három kontinensről közel 175 ezer természetrajzi és néprajzi tárggyal gyarapította a múzeum gyűjteményeit. A bencések győri gimnáziumában szerezhette első alapos földrajzi ismereteit a sokoldalú Xántus, akinek geográfiai szellemi örökségét, észak-amerikai és délkelet-ázsiai kalandos és fáradságos utazásainak tudományos hozadékát Kubassek János vette számba. Már említettük, hogy a nagy utazó észak-amerikai és délkeletázsiai útjairól emlősök, madarak és rovarok ezreit küldte haza. Páratlanul gazdag állattani gyűjteményét a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi, amelynek munkatársai, Topái György és Csorba Gábor tanulmányukban értékelik a kor kiemelkedő terepkutató tudósának zoológiai munkásságát. Amerikai útjáról hazatérve Xántus János megszervezte a Budapesti Allatkertet. Hivatalának késői utódaként Persányi Miklós előadásában a xántusi életmű üzenetéről s a modern állatkertek hivatásáról, köztük a Budapesti Állatkert helyzetéről és törekvéseiről szólt. Szabó Péter egy ismeretlen történetű Henry-karabélyt ismertetett, amelynek zárólemezébe a John Xántus nevet vésték, s amely 1994-ben került a