Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

RECENZIÓ - Polgár Tamás: Tudományszervezés-Töténetkutatás-Forráskritika

Klebelsberg — aki kilenc évig volt a kultusztárca minisztere —jól látta, hogy a kint maradt külföldi anyagra rá lehet telepíteni egy tudományos intézményt. Ehhez többféle feltételnek kellett teljesülnie (pénzügyi, törvényi, személyi). Ujváry Gábor művében külön fejezetben tárgyalja a gróf ezirányú erőfeszítéseit. A pénzügyi részben pontos adatokat találunk a kultuszminisztérium költségvetésére, amelynek nagysága a húszas években megelőzte az öszszes többi tárca pénzügyi költségvetését. Ez is mutatja, hogy az oktatáspolitika első helyre kerülése nem Klebelsberg személyes politikájának volt köszönhető, hanem annak, hogy — korabeli fogalommal élve — a neonacionalizmust az egész magyar politikai elit magáénak vallotta. Törvényileg létrejött az Országos Gyűjtemény egy etem Tanácsa, mely az egész országban koordinálta a felső szintű tudományos munkát. Az Országos Ösztöndíjtanács felállításával megteremtődtek a lehetőségek a külföldi intézményekhez benyújtott pályázatok objektív elbírálására. A „Grófot" a BMTI-vel kapcsolatos munkájában olyan kiváló személyek támogatták, mint Károlyi Árpád vagy Angyal Dávid, akik az intézet igazgatói voltak, de sorolhatnám még a neveket. Az ideális feltételek megteremtése után indult meg az a munka, melynek során a bécsi anyag egy része feldolgozásra került. A munkát egy sorozat; a Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai (röviden Fontes) fogta össze. Az erőfeszítések eredményét jól példázza az a 42 kötet, mely a Fontes keretei között megjelent. A szerző teljes részletességgel dolgozza fel a kötetek megjelentetéséig tartó háttérmunkát, melyben még a szerzői tiszteletdíjak nagyságára is adatokat kapunk. Az intézet 28 éves története során kísérhetjük nyomon a kultusztárca változásait, Klebelsbergtől Hómanon át a szocialista rendszerig. Ez idő alatt nyomon tudjuk követni a szerző pontos adatai segítségével az intézményi költségvetés, szervezet és működés alakulását. Azt, hogy mégis mekkora teljesítmény áll a BMTI mögött, a kötet végén található majd 70 oldalas adattár jelzi. Itt a BMTI-be ösztöndíjat nyert és az intézet belső tagjaként dolgozó személyek találhatók meg. Ha reklámszlogennel akarnánk élni, azt mondhatnánk: „Aki számít, benne van". Megtaláljuk benne az egész XX. századi történésznemzedéket és a könyvtártörténet, etnográfia, neveléstörténet alakjait is. Ez az összeállítás bibliográfiának is tekinthető: a szerző arra koncentrál, hogy a BMTI ösztöndíjasaként az adott személy mennyi időt töltött tudományos tevékenységgel és hogy milyen munkákat jelentetett meg. Az adattárban helyet kapnak a recenziók is, melyeket az ösztöndíjas írt, vagy amelyek műveiről születtek. Ebben a részben is érezhető a szerző ütköztető szemléletmódja. A sokszor eltérő igazgatói jelentések, kormányjelentések, folyóiratok, lexikonok adatait kellett egyeztetni a szerzőnek, minden egyes alkalommal pontosan hivatkozva is ezekre. Végül egy technikai kérdést szeretnék érinteni. A kötet hivatkozásai nemcsak a szokásos ellenőrzést, esetleg hozzáolvasást teszik lehetővé. Ebben a műben a jegyzeteknek is nagy szerepük van! A lábjegyzetben találunk olyan érdekes forrásközléseket, melyek a kötet egyik legnagyobb újdonságát hozzák. A szerző munkájába beledolgozta Angyal Dávid, Domanovszky Sándor, Eckhart Ferenc, Károlyi Árpád, Klebelsberg Kuno levelezését is. A levelekből nemcsak a BMTI élete, vagy a szakmai szféra, hanem a levélírók privát