Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szabó István: Az alkotmányosság helyreállítása

tem, az 1919 augusztusának első hetében működő Peidl-kormány az államformát ismét népköztársaságban jelölte meg, majd a Friedrich-kormánytól kezdve a minisztérium rendeletei államforma megjelölése nélkül „a magyar kormány... rendelete" címzéssel jelentek meg. Ez mindenesetre bizonytalanságot jelzett, a kormány maga sem tudta eldönteni, hogy pontosan milyen irányba haladjon. 1919 őszén megjelent a gyorsított bűnvádi perrendtartásról szóló 4039/1919 ME. sz. rendelet, amely kimondta, hogy a rendelet értelmében felálló bíróságok ítéleteiket a Magyar Köztársaság nevében hozzák. Ebből arra következtethetünk, hogy egyértelműen nem térnek vissza az 1918 előtti állapotokhoz, de az 1918. november 16-a utáni államberendezkedéssel sem azonosulnak. A problémát végül is az említett 1920:1.tc. oldotta fel, érvénytelenítve a népköztársaság és a tanácsköztársaság minden intézkedését, külön kiemelve a Néphatározatot. Ezzel a monarchikus államformát módosító rendelkezések hatálya megszűnt, vagyis az államforma ismét királyság volt. Ezt nyíltan nem deklarálta a törvény, de ennek nem az volt az oka, hogy a nemzetgyűlés többsége nem értett vele egyet. Magyarország államformáját 1918 előtt sohasem állapította meg külön törvény, az a történeti alkotmányból egyértelműen következett. A törvények több alkalommal beszéltek a Magyar Királyságról, de ez sohasem ténymegállapítás volt, hanem a fennálló állapot közlése. Ha 1920-ban deklarálják, hogy Magyarország államformája királyság, akkor elismerik, hogy 1918ban megszakadt a közjogi kontinuitás. Az államformát másfél évig alkotmányos módon változtatták meg több alkalommal is. A nemzetgyűlés pedig nem tesz mást, mint az államhatalom éppeni birtoklásával attól az időponttól az államformát visszamódosítja királyságra. A nemzetgyűlés azonban semmisnek tekintette a forradalmak tevékenységét, álláspontjuk szerint ezért minden intézkedésük érvénytelen volt. Magyarország államformája, minden külön deklaráció nélkül, az ősi alkotmány alapján ugyanúgy királyság, mint 1918 előtt, s az a forradalmak alatt is az volt. A második jelentős problémát az államfői hatalom gyakorlása jelentette. Vitát váltott ki, hogy egyáltalán üres-e a királyi trón, vagy IV. Károly továbbra is törvényes magyar király. Abban majdnem mindenki egyetértett, hogy a Monarchia felbomlásával a Pragmática Sanctio hatályát vesztette, de ennek az 1916ban megkoronázott király jogállására való tekintettel már eltérő vélemények alakultak ki. Egyrészről 1918. november 13-án a király lemondott az államügyek viteléről, de ezt két ok miatt is érvénytelennek kellett tekinteni. Egyrészről a miniszterelnök nem jegyezte ellen, másrészről az országgyűlés nem fogadta el. Ennek ellenére a Pragmática Sanctio megszűnéséhez egyesek IV. Károly uralkodói jogainak elvesztését is társították. Mások viszont nemhogy az utolsó magyar király uralkodói jogait fogadták el, hanem a Habsburg-ház trónöröklési jogát is érvényesnek tekintették.^ Álláspontom szerint a tényleges igazságot a két vélemény közé kell helyezni. A trónöröklési törvény hatályának megszűnte a már megkoronázott király jogait a magyar közjogtörténetben sohasem érintette. Mindezek miatt IV. Károly a magyar törvények szerint 1918 után is legitim uralkodó maradt, de halála után leszármazói, trónöröklés címén 8 Pölöskei Ferenc: Az ellenforradalom államrendszerének kialakítása (in.: Magyarországi polgári államrendszerek. Bp. 1981) 359. old.