Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Stipta István: A vármegyék alkotmánybiztosító szerepköre

Ide tartozott az adóügyi jogkör gyakorlása, a megyei költségek megállapításának joga, az adónemek meghatározása és az adók kivetése. A vármegyék ítélkezési jogkörének egyes elemeiről születtek törvényi rendelkezések, ezek kiterjesztő értelmezése folytán vitán fölül megillette őket az első és másodfokú ítélkezési hatáskör mind büntető, mind magánjogi jellegű jogvitákban. Ehhez kapcsolódott az 1723:LXXIII. tc. 2. §-a alapján megadott vérhatalom joga és az 1723:11. tc-ben biztosított statáriális bíráskodási lehetőség. 3. A harmadik hatásköri csoport jogforrási alapja a gyakorlat által szentesített közjogi szokás volt. Ilyen alapon gyakorolták a vármegyék a követek visszahívását, a törvények kihirdetésének jogát, élhettek a törvény kezdeményezésének lehetőségével azáltal, hogy az országgyűlés megnyitása előtt öszszeállított javaslataik, sérelmi felirataik törvényhozás elé, esetleg napirendre is kerültek. Ide tartozott a követi verifikáció hatásköre is. Az országgyűlés nem vizsgálhatta, hogy a megyék követeiket szabályosan választották-e meg. A törvényhozási hatáskörhöz tartozott a követek utasításának joga. A vármegyei közgyűlésen körülírták azokat a lokális érdekeket, melyeket a választott követeknek képviselniök kellett; kötelesek voltak ennek megfelelően felszólalni és szavazni. Ha az országgyűlési tárgyaláson olyan kérdés merült fel, amelyre utasítás nem született, a követ pótutasítást volt köteles kérni. Az utasítási jog a közgyűlést illette, ennek hatáskörébe tartozott az utasítás szövegének értelmezése is.^ 4. A negyedik, legvitatottabb hatásköri csoport mögött nem állt jogi norma és szentesített szokás. Ezek tartalmáról, terjedelméről, gyakran meglétéről a polgári átalakulás időszakában komoly viták folytak. Ebbe a körbe tartozott a vármegye alkotmányvédő funkciója, hatásköre. II. Ami az alkotmányvédő funkciót illeti, a rendi korszak vármegyéinek ezen hatásköréről 1870-ben két alapvető kérdésben volt nézeteltérés. Az első e tevékenységi kör terjedelme volt, ahol egy szűkítő és egy tágabban értelmező felfogás ütközött egymással. Voltak akik úgy vélekedtek, hogy ez a jogkör az alkotmánysértő, törvényellenes vagy célszerűtlen rendeletekkel szembeni félretételi jogot jelentette. A kibővítő értelmezés szerint ez a jogosultság magában foglalta a vármegyék felirati, levelezési jogát és azt a jogosultságát, hogy szabadon „szövetkezhettek", politikai jellegű fellépéseiket szervezetileg is öszszehangolhatták.3 Igazán komoly nézeteltérés azonban a másik kérdésben, a félretételi jog és a kormányfelelősség viszonyában alakult ki. Ebben a kérdésben ütközött legélesebben a centralisták és megyepártiak felfogása 1848-ban is. Kossuth 2 Liptó vármegye közgyűlése 1843-ban követei által ellentétesen értelmezett követutasítás ügyében a döntést az alsótáblára kívánta bízni. A követek többsége azonban úgy döntött, hogy az utasítás magyarázata vármegyei hatáskörbe tartozik. Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most. Pest, 1844. 147. old. 3 Az utóbbi álláspontot vallotta Kerkapoly Károly miniszter is az 1870:XLII. tc parlamenti vitájában. Ezeket a jogokat a felelős kormány meg kívánja hagyni, hogy a törvényhatóság őrködjön „ne quid detrimenti respublica capiat". KN. X. köt. 156.old.