Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

felségsértés, amely az 1795. évi elaborátumban még a hűtlenség karakterisztikus alakzatát képezte. A felségsértés természetesen szerepel itt is, de önálló, a hűtlenség eseteinek említését megelőzően rögzített tényállásként, és a tényállás meghatározása helyett (szinte flegmatikusán) csupán utalás történik a több évszázados fejlődésre, amelyet a tervezet második részének első cikkelye pusztán megerősít és hivatkozik a fontosabb jogforrásokra (Szent István 2. dekrétumának 51. fejezete, 1715:7. te, 1741:26. te, 1791:56. te). Előremutató újdonság az a lényeges megszorítás, hogy a felségsértés bűntettének feljelentési kötelezettsége alól a fel- és lemenő ági vérrokonok kivételt élveznek. Említést érdemel az emberölés részletes és alapos szabályozása. Azért is nagyon tanulságos, mert egyértelműen látható, hogy a kodifikátorok tényleg beledolgozták az általános büntető-jogelvi megfontolásaikat a tényállások szabályozásába, így a szándékosságról és a gondatlanságról képviselt jogalkotói felfogás itt szépen kidomborodik. Gondatlanságból elkövetett emberölés az, ami az elkövető kifejezett szándékán kívül, a cselekedet kiszámíthatatlanságából adódik; szándékos az, ha már előre megfontoltan, a gyilkosság elkövetésének eltökélt szándékával követik el. (II. rész, XIII. cikkely, 2. §) A tervezet a szándékosság—gondatlanság kategóriáin belül nem tesz további különbséget, ami különösen az előbbi tudati mozzanat vonatkozásában feltűnő, mert a szövegezés kifejezetten a gyilkosságról [homocidium praemeditativum) szól csupán, nem említi a bűnösség megítélésénél oly fontos egyéb alakzatokat. Példaként hozható fel akár az 1712. évi Bencsik-féle javaslat, amely már ismerte a halált okozó súlyos testi sértés fogalmát.^4 Van azért árnyalt rendelkezés is: ha a gyilkosságot többen, megállapodás alapján követik el, a csoportos elkövetés kitervelőjét kell a szándékos elkövetés elkövetőjének tekinteni, még akkor is, ha közvetlenül nem ő követte el a gyilkosságot. (Uo. 7. §) A jogos védelmet a tervezet (természetesen nemcsak az emberölésnél) büntethetőséget kizáró okként kezeli, hozzátéve, hogy amennyiben annak határát átlépve a védekező magatartás következtében a támadó meghal, az eset a gondatlan emberölés szabályai szerint bírálandó el. (12. §) A véletlen emberölés teljesen büntetlen marad. (13. §) Az emberölés büntetése kard általi halál. Megjegyzendő, hogy a tervezet határozottan szakít a minősített halálbüntetésekkel — már ezen az alapon is megállapítható, hogy az 1795. évi tervezethez képest nem vissza-, hanem bizonyos előrelépést jelentett az 1829. évi operátum.^5 Ismét a német-osztrák jog hatása érződik a csecsemőgyilkosság {infanticidium) önálló tényállásként való szabályozásán. Hogy ez a delictum világosan a külföldi jog behatásaként került hozzánk, egyértelműen mutatja az a tény, hogy sem a korábbi, de ami még fontosabb: a modern, legújabb kori büntetőtörvényeink sem szentelnek önálló tényállást ennek az alakzatnak, szemben a némettel, amelynek hatályos törvénye ma is tartalmazza önálló 24 Lásd: BÓNIS, 30-32.1. 25 Az 1795. évi operatum is már csak nagyon pontosan körülhatárolt esetekben engedi meg a halálbüntetést, és azon belül minősített változatának kiszabását, úgymint: felségsértés, hűtlenség, rablógyilkosság, lázadás és zendülés esetén. Vö. HAJDÚ, 152, 155, 196, 284, 337, 345.1.