Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Gönczi Katalin: A jogképződés és a jogalkotás problematikája a középkori jogfejlődés tükrében

tehető egyenlőségjel a korai jogi kultúrákban a jog keletkezésének és alkalmazásának folyamata közé. A jogalkotás a középkor korai időszakában az uralkodói „Bann" jogon alapuló jogosítványt jelentette, azaz az uralkodó népének új követendő szabályokat adhatott, mely a tradíció alapján érvényesülő, úgynevezett népjoggal párhuzamosan, esetenként annak hatályát lerontva érvényesült. Az európai középkori jogfejlődés kezdetén a jogi normarendszer az uralkodó által adott jog és a jogi tradíció kettősségében értelmezhető. A frank uralkodók jogalkotása pregnáns példáját adja a korai királyi jogalkotásnak: edictumok, dekrétumok, kapituláriák formájában nyilvánult meg a jogalkotói Bann.

8 Tartalmát tekintve egyrészt az egyes népjogok írásba foglalására, az irányadó normák rögzítésére irányult, másrészt a jogalkotással új szokások, magatartási szabályok bevezetését célozták meg. Az új normák bevezetésére az európai jogtörténetben pregnáns példaként Nagy Károly jogalkotói művének egyik eredménye, a Capitulatio de partibus Saxoniae szolgál, melyet szász hódításai után adott ki. A jogalkotó törekvése a pogány szokások visszaszorítását, az egyház védelmét és a frank uralom megszilárdítását célozta meg.

9 Első királyaink jogalkotó tevékenysége ebben az értelemben állítható párhuzamba a frank jogalkotással. A Szent István-i törvényhozás, a Nagy Károly-i törvényműhöz hasonlóan a letelepedés-kori tradicionális jogrendbe új jogi normák bevezetésére törekedett. Ezzel indokolható, hogy a normák elsősorban büntetőjogi jellegűek. A Szent István-i törvények és a frank kapituláriák hasonlóságát tehát a jogalkotói törekvés adja, az első királyunk törvényeinek eredetéről vallott nézetek ezért fenntartással kezelendők.

10 A kancelláriai gyakorlat ismeretében beszélhetnénk esetleg bizonyos átvételről, a tézis azonban források és forráskutatás hiányában nem valószínűsíthető. Az új jogi normák tradicionális jogrendbe való bevezetése a közösség jóváhagyását igényelte, a normák elfogadottsága az uralkodó mindenkori legitimitásának a függvénye volt. Nagy Károly kapituláriáit 802-ben az aacheni birodalmi gyűlésen hagyatta jóvá, s a szász területek meghódítása kapcsán kiadott uralkodói döntés ekkor vált általános érvényű törvénnyé. Maga az elnevezés is utal erre a minőségi különbségre, a capitulatio, az egyezkedés lex-szé, törvénynyé vált. A Szent István-i törvényhozás folyamatát nem ismerjük ilyen részletességgel, az azonban valószínűsíthető, hogy a törvényi szabályok érvényesülését az uralkodó életében a királyi hatalom bizonyos tekintetben garantálta.

11 Az erős központi hatalom mellett a vármegyerendszer megszervezése ebben a viszonylatban is értelmezhető. A halála után kirobbant trónviszályok, pogány ° Mitteis-Lieberich: Deutsche Rechtsgeschichte, 88-97 1. 9 Uo. 94. 1. 10 Részletesen 1. Bónis György: Szent István törvényeinek önállósága. Századok 72 évf 1938 433-487.1. '' Zlinszky János: A rendi Magyarország magánjoga. In: Előadásvázlatok a magyar jogtörténet köréből. Szerk.: Mezey Barna. Bp., 1995. 2. 1.