Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Kajtár István: A „konzervatív" és a „modern" a

térségekben a feudalizmus felszámolása, a jobbágyfelszabadítás a porosz utat járta, s a nagybirtok megőrizte pozícióit. Ennek keretében a földbirtokos osztály igyekezett konzerválni a korábbi gyakorlatot, nevezetesen azt, hogy az uradalmak területéből a majorsági, saját kezelésű részt a jobbágyfalvaktól eltérően maga közvetlenül igazgassa, vagy alkalmazottaival láttassa el a közfeladatokat, beleértve a rendészetet is. A XIX. század közepének modern adminisztratív (és önkormányzati) elvei viszont megkívánták, hogy a korszerű területi beosztás keretében valamennyi terület és település vidéken egységesen valamelyik község területéhez tartozzon, melynek autonóm ügyeinek meghatározásába lakói valamilyen módon részt vesznek. Ebben az első látásra közigazgatási jogi szakkérdésben komoly összeütközésekre került sor konzervatív és modern között, a háttérben számottevő társadalmi érdekcsoportokkal. Európa közepén, a német, osztrák és a magyar térségben ebben a kérdésben különböző megoldásokkal dőlt el a konfliktus. Mecklenburgban, amely 1918-ig az utolsó rendi alkotmánnyal rendelkező német tartományok egyike volt, változatlanul a középkori formában maradt fenn az uradalmak igazgatása, Németország középső és nyugati területein érvényesült az egységes községi beosztás, a volt földesúrnak esetenként virilista jogállást sikerült megőriznie. Poroszország keleti tartományaiban, és az Osztrák Császárság keleti részén, Galíciában és Bukovinában, a fennmaradt nagybirtok igazgatási viszonyai a modern közigazgatási jogi technikával és szövegezéssel megfogalmazott sajátos egységekben, önálló uradalmi kerületekben, illetve uradalmi területekben (Gutsbezirke, Gutsgebiete) testesültek meg, tehát a korszerűen ható jogi technika a konzervatív hatalompolitikai megfontolásokat szolgálta. A kiegyezés utáni Magyarországon a községi törvény minden területet községhez rendelt, a majorsági területek (a puszták) azonban helyenként ennek kijátszásával ún. eszmei községeket alkottak, ahol a közigazgatást a birtokos magánalkalmazottai intézték. A nagybirtok területeinek zöme azonban a törvényben biztosított községi adókedvezmény, a képviselhető virilizmus nyújtotta előnyök hatására nem vált ki a helyi községi önkormányzatokból. Látható tehát, hogy a konzervatív és a modern kölcsönhatása konkrét közigazgatási formák (illetve gyakorlat) sokaságát eredményezte. 10. A modernizáció előrevivői, vagy hátráltatói hús-vér politikusok, hivatalnokok voltak. Karakterüknek megfelelően választottak például az angol, a francia, vagy a német térség modernizációs eredményeiből modellt, követendő eljárást az 1843-44-es rendi országgyűlés követei, a főrendi tábla tagjai.32 Önvédelmi reakciót jelenthetett az, amikor uralkodása végén II. József főhivatalnokai igyekeztek lefékezni, elszabotálni az elszabadult, voluntarista modernizációt, gondolva a következő időkre.^3 Ugyanakkor a Bach-korszak elején a dalmak (Gutsbezirke, Gutsgebiete). I-II. In: Dolgozatok X. 89-130. 1. és XII. 103-149. 1. Lásd még BENISCH A.(1940): Az eszmei (uradalmi) községek alkonya. In: Közigazgatástudomány III.évf. 1. sz. ;

KAJTÁR 1.(1995): 123.1. HAJDÚ L.(1980): Adalékok a jozefinizmus magyarországi jogi törekvéseinek értékeléséhez InCsizmadia-emlékkönyv 127-136.1.