Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Kajtár István: A „konzervatív" és a „modern" a

KAJTÁE ISTVÁN A „KONZERVATÍV" ÉS A „MODERN" A XIX. SZÁZADI MAGYAR JOGTÖRTÉNETBEN (Adalékok egy mindig jelenlevő problémához) 1. A „konzervatív" és a „ modern" szerepe ^ a XIX. századi magyar állam és jogtörténet kutatói számára szinte megkerülhetetlen problémát, kutatási aspektust jelent, és monográfiák, s tanulmányok egész sorában van jelen.^ Ugyanakkor ez a témakör természetesen az eddigi megállapításokra felépítve egy összegző speciális nagymonográfiát igényelne, melyet elkészíteni méltó * Készült az OTKA 13917 „A modern magyar államgépezet kialakulása a XIX. században" pályázat keretében. * A két kifejezés a vizsgált időszakban került használatba. (Ld. A magyar nyelv történetietimológiai szótára II. k. Bp., 1970. 557, 940-941. 1.) Nemzetközi szavakról van szó, melyek valószínű német közvetítéssel jutottak hozzánk. A továbbiakban a két megjelölést nem történeti-filológiai, hanem olyan joghistóriai-történeti politológiai értelemben használjuk, ahol valamely államszervezet, jogrendszer, illetve annak elemei és az ehhez kapcsolódó jogkultúra a periférikus helyzetből fel kíván zárkózni a centrumhoz (modernizáció), illetve a tradicionális rendszert, intézményeit, az ahhoz kapcsolódó jogkultúrát értékeket kívánja fenntartani, restaurálni meghatározott törekvés (konzervativizmus). * Alapmunka e téren KULCSÁR K.{1989) A modernizáció és a jog, Bp. című munkája, a probléma másik aspektusával foglalkozik CSIZMADIA A.Q979). A jogi hagyományok, mint a jogi reformok korlátai Magyarországon. In: Jogtudományi Közlöny, 30-40.1., aki a konzervált jogintézmények részletkérdéseit is tárgyalta például a „Feudális jogintézmények továbbélése a Horthy-korszakban. A kegyúri jog történetéhez." Studia Iuridica 19. című tanulmányában, ugyanakkor a modernizáció részletkérdései átfogták egész pályafutását, amelyet egyik pillérként bizonyít „A magyar városi jog. Reformtörekvések a városi közigazgatásban." (Kolozsvár, 1941.) című könyve, majd a közel négy évtizeddel későbbi forrásgyűjteményének címválasztása (Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban. Bp. 1979.), antológiájának címe (Jogi emlékek és hagyományok, 1981.) utal arra, hogy a professzor a kérdés mindkét oldalát feldolgozta munkássága során. Éppen a múlt századi modernizációs folyamatok jogági összefüggéseire utalt, példálózva megemlítve, a szakma több monográfiája, így MÁTHÉ G. (1982): A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875. Bp., továbbá újabban MEZEY B. (1995): A magyar polgári börtönügy kezdetei. Bp. és STIPTA I. (1995): Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Bp. Az egyes állami és jogi részterületekkel foglalkoztam egyebek között a modern városi önkormányzatok kialakulása kapcsán, amelynek összegzése 1992-es monográfiám (KAJTÁR I.: Magyar városi önkormányzatok [1848-1918].), illetve újabb tanulmányaim: (1995.:KAJTÁR I.: Modernizációnk és Európa. Adalékok a politikai vitakultúrához az 1843-44-es rendi országgyűlésen. In: Degré Alajos emlékkönyv, Bp. 1995. 121-130.1.), és kiadás alatt lévő két tanulmányom: A modern magyar állam infrastruktúrájának kiépülése a XIX. században. (A régió és Pécs példáján. Előadások Pécs történetéből. 1996.) és a Földvári professzor tiszteletére szerkesztett emlékkönyvbe írt „A büntető igazságszolgáltatás modernizációja a XIX. században". A tradicionális elemet vizsgálta 1996-ban, a Benedek Ferenc emlékkönyvben publikált „Jogi stílusunk kultúrtörténeti gyökereiről" (124-132. 1.) című tanulmányom. A legújabb tankönyv (Magyar alkotmánytörténet (Szerk. MEZEY B.) Bp. 1995. a jogtörténeti oktatásba viszi be ezt a két aspektust. A polgári eljárásjog területén ezzel az aspektussal is foglalkozik: MACZONKAI M.: A polgári eljárás és politikai filozófiák alapelveinek kapcsolódási pontja, kézirat, melynek rendelkezésre bocsátásáért és a szerző egyéb észrevételeiért köszönetet mondok.